Az RDHSZ-nek saját tenyésztésű pontyfajtája a Ráckevei Pikkelyes Ponty. Védett és nemzeti kinccsé nyilvánította az Országgyűlés 2004. évben. A fajta kitűnő értékmérő tulajdonságokkal rendelkezik. A tógazdaságban jól nevelhető, a természetes vízbe telepítve gyorsan rááll a természetes táplálék /pl. kecskeköröm kagyló, stb./ fogyasztására. A horgon jól védekezik, sportos a fogása. Hús konzisztenciája ideális, nem zsíros. Több előnyös tulajdonsága miatt e fajta kiváló minősítést kapott a magyar pontyfajták teljesítményvizsgálata során. A fajta fenntartása, szaporítása az RDHSZ önként vállalt kötelezettsége.
A haltermelés fajlagos költség évente eltérő, illetve változó, a végtermék mennyiségétől és felhasznált költségféleségek hányadosaként határozható meg, melyet objektív, elsősorban ökológiai tényezők is nagyban befolyásolhatnak.

A haltermelési rendszerünk évtizedekkel ezelőtt kialakításra került, melynek fenntartása haltermelés nélkül is jelentős állandó, vagy fix költséggel járna.
A Szövetség haltermelési rendszere kiforrott teljes vertikumú. Technológiai és műszaki fejlesztések eredményeképpen az elmúlt években a terven felüli eredmények születtek. Termelési költségünk nem nagyobb mintha idegen tógazdaságból vásárolnánk halakat. A Szövetség teljes termelési mutatószámait az önköltség-számítási szabályzat alapján számítjuk.

A keszegfélék nevelése és telepítése a rendelkezésünkre álló tógazdasági területen a pontyneveléstől venné el a területet. Kismértékben azonban telepítünk az RSD-be keszeget, mivel a tógazdaság vízfeltöltésekor bekerülő keszeglárvákból felnövő egy-kétnyaras keszegeket a pontyállomány lehalászatakor kihelyezzük a pontyokkal együtt. Amennyiben lehetőség van keszeget vásárolni - esetleg pályázati forrásból - , akkor kisebb mennyiségben önálló keszegtelepítési is előfordul. Keszeg szaporításával a haltermelő tógazdaságok még nem foglalkoznak, csak egy-egy helyen kísérleti jelleggel.

Telepítő hajóval az RDHSZ sem rendelkezik, és soha nem is vot ilyen. E kérdés évekkel ezelőtt felvetődött, tájékozódtunk a hazai és külföldi szervezeteknél is. Haltelepítő hajóval rendelkező halgazdálkodási egységet nem találtunk. Szükségtelennek és feleslegesnek ítéljük a telepítő hajó használatát, hiszen az a telepítés folyamatosságát lassítaná, a halállományt károsítaná, a költségeket számottevően növelné.

A Csepeli ún. Csőhídi Versenypálya jelenlegi terület tulajdonosa a Csepel Önkormányzat. A pálya használatát engedélyhez köti, amelyben betartandó szabályokat, illetve lehetőségeket enged, illetve tilt. Számos szóbeli, írásbeli kéréssel fordult az RDHSZ a tulajdonos önkormányzathoz, sikertelenül. Az önkormányzat a szabályaiból nem enged, a horgászatot nem tiltja, ezért mégis lehetséges ott horgászversenyeket rendezni és horgászni.
A parti úton gépkocsik forgalmát nem engedélyezik, ugyanakkor a lakosság érdekében ezen a területen látható fejlesztéseket valósít meg. Jelenleg elindult egy egyeztetési folyamat az RDHSZ-KDVVIZIG és az Önkormányzat között, mely a pálya használatára is kihatással lehet. A terv és cél az, hogy az alsó parti rész tulajdonjoga átkerüljön a KDVVIZIG-hez. Ha ez sikerül, megváltozhat a jelenlegi szabályozás.

Az RSD üzemvízszintjét a KDVVIZIG ún. Üzemelési szabályzata szerint történik, a Szövetség kéréseit a KDVVIZIG az ügyben figyelembe is veszi. Vannak azonban évente belvizes, és 5-7 évente árvizes időszakok, amikor rendkívüli intézkedéseket kell bevezetni. Ezekről az intézkedésekről a KDVVIZIG szóban, vagy írásban értesíti az RDHSZ-t, az illetékes Nemzeti Parkokat, a Katasztrófavédelmi Hatóságot, a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főhatóságot és az RSD melléki Polgármesteri Hivatalokat is.
Az alábbi táblázat részletes eligazítást ad az RSD üzemelési szabályzatáról.

A fentiekből kitűnik, hogy állandó vízszintet az RSD-ben annak több funkciója miatt nem lehet a szövetségnek kieszközölnie.

Részletes napi vízállás adatok a www.vizugy.hu oldalon a KDVVIZIG (Budapest) gombra kattintva láthatók vízmércénként, táblázatos és grafikus formában.

A Szövetség az RSD vízminőségével rendkívül sokat foglalkozik, figyeli a vízminőséget, vízmintákat vesz és vizsgáltat. A hatóságokhoz évente számos feljelentést tesz. Szakmailag alátámasztott dolgozatokban hívja fel a jogalkotásban illetékes szerveket és személyeket. Eljárásai eredményeképpen az utóbbi években kismértékű vízmennyiségi és minőségi javulás tapasztalható.

Sokan látványos pereket, bírósági tárgyalásokat szeretnének, azonban horgászközösség pénzét pereskedésre költeni felesleges pénzkidobás lenne. Ehelyett Szövetségünk partneri együttműködésre törekszik, melynek köszönhetően a KDVVIZIG-gel együttműködve több esetben is komoly katasztrófától menekült meg a Duna-ág halállománya. 2021-ben üzembe állt a tassi vízleeresztő műtárgy – amely fordított irányú szivattyúzásra is képes – , zajlik a Kvassay zsilip szivattyú-kapacitásának növelése, és egyre közelebb kerülünk a Dél-pesti Szennyvíztisztítóból származó víz Nagy-Dunába történő átvezetéséhez is.

A Dél-pesti Szennyvíztisztító „tisztított” víz átvezetésének állami terve fennáll, a megvalósítás kezdetétől, határidejéről pontos információval egyelőre nem tudunk szolgálni.

A kárókatona riasztása, gyérítése csak jogszabályi keretek alapján végezhető (13/2001. KöM rendelet). Az RDHSZ működési területe egyrészt védett természeti terület, másrészt döntő többsége lakott terület.
Védett természeti területen kívül július 1- és február 28 között engedély nélkül riasztható. Védett természeti területen február 1. és augusztus 31 között az illetékes természetvédelmi hatóság engedélyével gyéríthető. Gyérítésre, a vízi vadra érvényes vadászati módszerek alkalmazhatók, és ezt a vadászatra jogosult végezheti. Az RSD teljes területe Natura 2000-es, továbbá, a lakott területek közelsége, sűrű beépítettség miatt a lőfegyver használata is jogi korlátba ütközik.

Mindezek ellenére zajlik a kormorán riasztása és gyérítése a makádi és dömsödi tógazdaságokban, és Szövetségünk rendszeresen megkéri a hatósági engedélyt arra, hogy más környékeken is gyérítse a kárókatonát. A Duna-ág nagy része lakott terület, ahol a lőfegyveres irtás tilos, azonban a vízről – engedély birtokában – kivitelezhető ez a tevékenység, természetesen a szigorú előírások (pl. lőirány) betartásával. A lőszer finanszírozására az RDHSZ  pályázatokat ado be a Magyar Országos Horgász Szövetséghez, így a gyérítéshez szükséges környezetkímélő ólommentes acélsörétek rendelkezésre állnak.

A védekezést nem segíti elő, hogy a helyi vadásztársaságok egyáltalán nem motiváltak a kárókatona gyérítésében, mivel nehéz elejteni és a húsa értéktelen.

A szövetség a jogszabályi előírásokon túl is figyelemmel kíséri a halak egészségét. Az érvényben lévő, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. számú törvény és végrehajtási rendeleteiben foglaltak szerint, csak a megfelelő szabályok betartása mellett történik haltelepítés, a halpusztulásokat és a haltetemek összegyűjtését, elszállíttatását a szövetség végzi, költségeit viseli.
A szövetség különös figyelmet fordít a különféle vízszennyezések észlelésére, bejelentésére.
A főleg tavasszal és kora nyáron jelentkező különféle halegészségügyi problémák hátterében a kifogásolható vízminőség áll. A nem megfelelő vízminőség mellett, a tavaszi időszakban a telelés következtében is legyengült (telepített vagy akár helyben telelt halak esetében), gyengébb kondíciójú állomány sokkal könnyebben betegszik meg. A természetes vizeken a gyógyszeres takarmány etetése, vagy egyéb fertőtlenítő hatású kezelés kivitelezése sem engedélyezett.
A magyarországi pontyállományban számos kór és korokozó okoz halmegbetegedéseket. Sok gondot okoz a téli alacsony vízszint, miközben a víztisztítóktól folyamatosan érkezik a „tisztított” víz, a mellékágakból pedig az RSD-be érkező ún. belvíz.
Legveszélyesebb betegségek: koi herpesz vírus, a tavaszi virémia, és ponty álmos betegsége, vagy ponty ödémás betegsége (EDC). A vírusbetegségekre gyógykezelés nem lehetséges.
E betegségek kórokozói emberre nem veszélyesek.
A pontytetű, illetve rákszabású paraziták ellen azonban úgy védekezünk, hogy telepítéskor a halszállítmányokról lesózzuk a parazitákat. Az RDHSZ évente több alkalommal küld vizsgálatra halakat a NÉBIH halkórtani és virológiai laboratóriumába halegészségügyi gyanú esetén.

Tavasszal szinte mindig jelentkezik kisebb-nagyobb egészségügyi probléma a vízterületen. A felmelegedő vízben a korábban szerzett sérülések (telepítési sérülés, kormorán károkozása, vízszennyezés, horgászat) elfekélyesedhetnek, mivel természetes táplálék még kevesebb van a vízben. A télen legyengült, és még nem kellően megerősödött hal pedig nehezen gyógyul, könnyebben megtámadják a vízben lévő paraziták.

Vannak olyan helyek, ahova valami miatt minden évben nagy mennyiségű kisebb ponty áll be. Ezeken a környékeken - pl. Taksonyi holtág - gyakran jelentkeznek hasonló tünetek.

Itt említenénk meg, hogy ha valahol tömeges méreten aluli fogás jelentkezik, akkor az etikai szabályok szerint érdemes módszert, vagy akár helyet változtatni. Ugyanis maga a többszöri kifogás is okozhat olyan sérüléseket, amelyek később elfekélyesednek.

A Ráckevei (Soroksári)-Duna teljes hosszában része, az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004.(X.8.) Korm. rendelet és az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010.(V.11.) KvVM rendelet alapján a „Ráckevei Duna-ág (HUDI20042)” jóváhagyott kiemelt jelentőségű természet-megőrzési területnek (Natura 2000 terület).
A nád az RSD egyes szakaszain túlszaporodást mutat, ugyanakkor más partszakaszokon gyérül. A nádgazdálkodás nem a Szövetség hatásköre, arra kijelölt szervezet a KDVVIZIG. A túlszaporodott nádasokat korlátozott mértékben gyéríteni lehet, az ekkor szükséges engedélyeket a KDVVIZIG-től kérhetik a horgászok szeptember 1- és március 31. között. A kérelmeket a KDVVIZIG bírálja el és adja ki az ún. vagyonkezelői hozzájárulást.

Szövetségünk alapfeladatainak ellátása mellett kiemelt figyelmet fordított és fordít ma is a rendészeti szervekkel fennálló jó munkakapcsolat ápolására és fenntartására. Ennek keretében rendszeresen egyeztetünk mind a területi mind a vízirendészeti rendőri szervek RSD-n szolgálatot teljesítő állományával, irányító parancsnokaival. Halőreink rendszeresen látnak el a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság bűnügyi, közrend és körzeti megbízotti állományával közösen szolgálatot, velük napi munkakapcsolatban vannak. A halőrök önálló szolgálataik során is jelzést adnak a vízirendészeti kapcsolattartóknak amennyiben szabályszegésre utaló tevékenységet, kulturálatlan közlekedési magatartást észlelnek. Ezen esetek döntő részében szabálysértési eljárás indul a DVRK Igazgatásrendészeti Osztályán.
Fontos, hogy amennyiben nincs tettenérés, a szabályszegést bizonyítani kell, ehhez adott esetben akár az Önök által készített fénykép vagy videofelvétel is felhasználható.
Mindezek mellett megjegyzem, hogy a motorcsónakok közlekedése jelenleg szigorú szabályozáshoz kötött, melyeknek ellenőrzésére az RDHSZ jogszabályi felhatalmazással nem rendelkezik.

A jogi tisztánlátás érdekében a mellékelt három jogszabály idevonatkozó tartalmát is szíveskedjenek figyelembe venni az ez irányú szövetségi tevékenység megítélése során.

• 30/2003.(III.18.) Korm. rendelet- a víziközlekedés egyes belvízi utakon környezetvédelmi okokból való korlátozásáról és a korlátozás alá eső területeken kiadható üzemeltetési engedélyről közlekedési korlátozások a Ráckevei Duna-ágban.
• 2013. évi CII. törvény az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról.

Bátran keressék szolgálatos halőreinket az észlelt problémákkal. Hisszük, hogy saját példamutató magatartásunk is hatással lehet a viziközlekedési morál javítására Duna szakaszunkon.

Az RSD és mellékágainak kotrásának szándékát a kormány fenntartja. Az ezzel kapcsolatos tervek, felmérések korábban elkészültek, és jelenleg is zajlanak, melyhez az RDHSZ is sok szellemi és gyakorlati munkájával hozzájárul.
Ez ügyben a kormány döntésére van szükség.

A parti sávban található szemét döntő többsége horgászszemét. Csalis műanyag dobozok, zacskók, csemegekukorica eldobott fémdoboza, sörös, boros, röviditalos üdítős palackok, stb. Ezeket a szennyező anyagokat a horgászoknak kell összegyűjteni, eltávolítani. Rajtuk a horgászokon kívül senki sem fogja ezt megtenni. Ezért tiltjuk a szemetelést a horgászrendszerünkben. A halászati őrök és kisebb horgászközösségek évente szemétgyűjtési akciókat szerveznek, melyhez a Szövetség anyagilag is hozzájárul. A tiszta környezet fenntartásában példamutató magatartás várható el a horgászoktól. Erre kérjük Önöket.

Az érvényben lévő, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. számú törvény és végrehajtási rendeleteiben foglaltak szerint, a nagy természetes vizeken, mint az RSD, kötelező kíméleti területeket (szaporodó és vermelő helyek) kijelölni. Az RSD-n mindig is voltak ívóhelyek, ahol a horgászat korlátozva volt. A korábbi ívóhelyek csak egy részéből lett kíméleti terület kijelölve a szaporodási időszakban, még kevesebb kíméleti terület került bevezetésre a vermelési időszakban (amely egyébként a korábbi években szintén tilalom alatt állt). A területek kijelölése szakértő bevonásával az illetékes hatóság jóváhagyása mellett történt.
A törvényi előírások egyébként jogosak. A ma már döntő részében beépített Duna-ágon, a halaknak is kell némi háborítatlan területet hagyni, legalább a szaporodási és vermelési időszakban.

Az érvényben lévő, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. számú törvény és végrehajtási rendeleteiben foglaltak szerint a fogási napló vezetését be kell tartani.
A fogási naplóban található bejegyzések teszik a dokumentumot a halőr számára ellenőrözhetővé. A X-el jelölt horgásznapok is hozzájárulnak az országos statisztikák kiértékeléséhez, úgy mint a fogott halak rögzítése. A víztér kód pedig az adott horgászvíz pontos beazonosításra szolgál.

Szövetségünk elnöksége – a tagegyesületekkel együttműködve – minden évben alaposan mérlegeli a következő évi területi jegyárak alakulását. Az árak az utóbbi években számottevően emelkedtek, de vízterületre és fogási eredményekre vetítve a Duna-ági jegyár így is az olcsóbbak közé tartozik.

Az árváltozásnak számtalan oka van, lássuk a legfontosabbakat:

• A haltermelés költségei (pl. takarmány, energia, munkabérek) minden évben az inflációnál magasabb mértékben emelkednek.
• Egyre sürgetőbbé válik a haltermelési infrastruktúránk – különösen a makádi és a dömsödi tórendszer – nagyobb mértékű felújítása.
• Rendkívül fontos célkitűzés a Duna-ági halőrzés folyamatos fejlesztése, megerősítése.
• Egyesületeink is egyre magasabb működési költségekkel és követelményekkel szembesülnek. A megemelt területi jegy árából nagyobb összeget juttatunk vissza tagegyesületeinknek.

Az éjszakai horgászat tiltásának célja – a horgászrend többi szabályához hasonlóan – a Duna-ág halainak, vagyis a horgászközösség „vagyonának” védelme. Halőreink egyöntetű véleménye szerint a téli időszakban a csapatokba verődve vermelő halakat a sötétben - a télen gyakori rossz látási viszonyok közepette - szinte lehetetlen megvédeni a haltovajoktól. Tisztában vagyunk vele, hogy a becsületes horgászok egy részének a téli éjszakai tiltás túl nagy korlátozást jelent, ezért folyamatosan keressük a kompromisszumos megoldásokat.

A halőrzés hatékonyságának növekedése és a szabálykövető magatartás térnyerése lehetővé teszi ennek a szabálynak a fokozatos lazítását, amit az elmúlt években többször meg is tettünk, a téli tilalom időtartama így számottevően csökkent.

A Duna-ági halőrzés hagyományosan erősnek számít, a 30-szor nagyobb Balatonon pl. ugyanannyi hivatásos halőr dolgozik, mint nálunk. Ennek ellenére tudjuk, hogy tovább kell erősíteni az ellenőrzést.

Egy hivatásos halőr havi költsége milliós nagyságrendű. Megfelelő képességű, elhivatott munkaerőt találni nem egyszerű, ezért a bérek folyamatos emelésével próbáljuk vonzóbbá tenni ezt a pályát. A jegyáremelésből származó bevétel egy részét az ellenőrzés fejlesztésére fordítjuk, ennek köszönhetően 13-15 fő körül tudjuk tartani a halőri létszámot. Fejlesztjük az eszközállományt is, amiben nagy segítséget jelentenek a MOHOSZ pályázati kiírásai. Terveink között szerepel a társadalmi halőrzés felfuttatása is.

Nem lehet minden stég mellé halőrt állítani, ezért célunk, hogy minden Duna-ági horgász egyben halőr is legyen, amihez szemléletbeli változásra is szükség van.

Az Ezüstpartra rendszerint a makádi tógazdaságból lehalászott halat telepítjük. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy többnyire nincs szükség drága és körülményes teherautós szállításra, hanem a halak kiemelése után a töltés másik oldalán szinte azonnal be is helyezzük a lehalászott pontyot a Duna-ágba. A dömsödi telepítési helyszínre teherautóval kellene eljuttatni a makádi halat, ami a ráckevei hídon át közel 30 km-es kerülőt jelent rosszabbnál rosszabb minőségű utakon. A szállítás ezen módja jóval költségesebb, és felesleges stressznek, sérülésveszélynek teszi ki a halakat.

A közvélekedéssel szemben a ponty nem marad a telepítés helyszínén, hanem csapatokba verődve vándorolni kezd, és meglepően nagy távolságokat képes megtenni. Ennek ellenére – elsősorban az egyesületek igényei alapján – a szövetség lehetőségeihez mérten létszámarányosan próbálja elosztani a telepített pontyot a Duna-ág teljes hosszán. Ezért ha a telepített hal nem Makádról, hanem Dömsödről, vagy valamelyik külső gazdálkodó partnerünktől származik, akkor általában nem szállítunk az Ezüstpartra.

A fehér víz az Inn folyó áradásakor kerül a Duna vízrendszerébe. Az Inn az Alpokban, a svájci-olasz határ közelében ered, majd Ausztria és Németország érintésével Passaunál folyik a Dunába. A folyó a felső szakaszon alpesi gleccserek vizét gyűjti össze, ami jelentős mennyiségű ún. kőzetlisztet tartalmaz, melyet a színe miatt gyakran neveznek „gleccsertej”-nek is. Ez a meszes hordalék végighalad a Duna teljes szakaszán, így a Ráckevei Duna-ágon is. A világos színű víz bár kissé furcsán néz ki, az élővilágra nézve teljesen ártalmatlan.

A varsázást, mint halászati tevékenységet a törvény szerint csak a halgazdálkodási hasznosító (RDHSZ) végezheti. A törpeharcsa-varsa hatékony eszköz a törpék ellen, és a szövetség tervezi is a használatát a legfertőzöttebb helyeken – leginkább a mellékvizeken –, azonban ez körülményes és drága tevékenység. Viszont akár pályázati pénzek is elérhetőek lehetnek e célra. Még egy eredményes módszer van a gyérítésre: a felhőbe összeálló kis törpeharcsák begyűjtése, amelyben a horgászok is tudnak segíteni.

Probléma az is, hogy mi legyen a kifogott halakkal? Eladni nem egyszerű - bár nem lehetetlen -, a szerves hulladékként való elszállítás pedig további komoly költséget jelent.

Amikor túlzottan elszaporodnak a törpék, akkor a természet maga is elvégzi a dolgát: ekkor szokott felbukkanni egy olyan herpesz vírus, ami csak a törpeharcsát támadja meg. Emiatt szoktak hirtelen eltűnni a törpék egy-egy környékről.

A horgászrend naptári évre vonatkozik, tehát január 1-től már az azévi horgászrend érvényes annak ellenére, hogy a tavalyi területi jegy tulajdonosának az előző évi horgászrend van a birtokában. Szövetségünk az összes lehetséges kommunikációs csatornán mindent megtesz annak érdekében, hogy az új horgászrend mindenkihez időben eljusson.

A Ráckevei Duna-ágon még mindig a ponty a legkedveltebb horgászhal, azonban évről-évre egyre többen állnak át a rablóhalak horgászatára, legyen az pergetés, úszós vagy fenekező módszer. A szövetség látja ezt a trendet, ezért a jövőben növelni kívánja a ragadozók arányát a teljes telepítései mennyiségben.

Folytatjuk a sokéves múltra visszatekintő ragadozó-keltetési programunkat, melynek keretében évente több millió darab süllő- és csukaivadék, illetve előnevelt ragadozó kerül a Duna-ágba. Az elmúlt években egyre többször fogható méretű csukát, süllőt és harcsát is telepítettünk a Duna-ágba és a mellékvizekbe. A korábbi gyakorlattal ellentétben a szaporításból visszamaradt több kilós anyahalakat is visszajuttatjuk a Duna-ágba. A tógazdaságokból lehalászott ráckevei pikkelyes ponty egy részét értékesítjük, a bevételt pedig ragadozó-telepítésre fordítjuk. A 2019-ben megvásárolt dömsödi tógazdaság fejlesztésének egyik fő célja a rablóhal termelés erősítése.

Az őszi általános tilalom az év egyik legjobb rablóhalas időszaka, ezért 2020-ban eltöröltük az őszi általános horgászati tilalmat. A tavaszi pergetési korlátozásokkal pedig a ragadozók eredményes ívását kívánjuk elősegíteni.

Évente 200.000 kg körüli mennyiségű pontyot telepítünk a főágba és a mellékvizekbe. A tógazdaságokból lehalászott kettő- és háromnyaras pontyokat a Duna-ág 10-15 különböző telepítési helyére szállítjuk ki több ütemben, az éves jegyek számának megfelelően elosztva. Könnyen előfordulhat, hogy egy-egy fuvarban nagyobb a kétnyaras (~20 cm-es) halak aránya, másik szállítmányban pedig több a háromnyaras, horogérett példány. Szándékosságról nincs szó, a változó méret pusztán a véletlen műve.

Itt jegyezzük meg, hogy a hal ritkán marad a telepítés helyszínén. A jelölt halak visszafogási adatai alapján egy ponty a telepítés helyétől átlagosan 12 kilométeres távolságban akad horogra, miközben valószínűleg ennél jóval nagyobb távot tesz meg élelmet keresve. A Duna-ágban a ponty rendkívül jól növekszik, így a következő nyárra az ősszel telepített kétnyaras ponty is jó eséllyel eléri a horogérett méretet.

A 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet, vagyis a halgazdálkodási törvény végrehajtási rendeletének 28. § 9. bekezdése az alábbi módon rendelkezik: „A 9. mellékletben megállapított fajlagos tilalmi idők az első nap nulla órakor kezdődnek és az utolsó nap huszonnegyedik órájában végződnek. Ha az első nap szombatra vagy pihenőnapra esik, a tilalom az azt követő munkanapon lép érvénybe. Ha a tilalmi idő utolsó napja esik szombatra vagy pihenőnapra, a tilalom a közvetlenül megelőző munkanapon végződik.”

A bekezdés egyértelműen leírja, hogy csak a végrehajtási rendeletben leírt fajlagos tilalmakra vonatkozik a munkaszüneti napokra vonatkozó szabály, vagyis a helyi horgászrendben lévő dátumok semmilyen esetben sem módosulnak.