1947 - 1998

A szövetség gyökerei az 1935-ös évre nyúlnak vissza, hiszen legpatinásabb egyesületeink (Neptun HE, Szigetszentmiklósi Dolgozók HE, Csepel HE) ebben az évben alakultak és a Soroksári Duna-ágon bérelték a horgászati jogosultságot. 1945-ben a Soroksári Duna-ágon horgászati tevékenységet folytató egyesületek megalapították a Soroksári Dunaági Horgászegyesületek Intéző Bizottságát, amely Intéző Bizottság Magyarországon először tömörítette a horgászegyesületeket. A MOHOSz csak ezt követően két évvel jött létre, a Soroksári Dunaági I.B. kezdeményezésére.
Ezt követően jogelődeink neve több ízben változott, de tagjai továbbra is a Ráckevei Duna-ágon horgászatot folytató horgászegyesületek maradtak.
Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség néven önálló jogi személyként lettünk bejegyezve a Pest megyei Bíróságon.

A Ráckevei (Soroksári) Dunaágnak és mellékvizei hasznosítását jogelődünk 1947-ben szerezte meg és a halászati jog tényleges hasznosítását Szövetségünk ezután is folyamatosan gyakorolta, mely évről-évre, országos viszonylatban is jelentős mennyiségű, szakszerű telepítésekben és jól szabályozott, ellenőrzött horgászati visszafogásban nyilvánult meg.

1998 -

Az új vezetés a szövetség irányítását az 1998. novemberi küldöttközgyűlést követően 1999. januárjában vette át.
Szövetségünk elhanyagolt állapotban volt. A régi szövetségi vezetés elmulasztotta az átalakuláskor az őt megillető vagyonra vonatkozó igénybejelentését. A haltermelő rendszer részét képező makádi tórendszer nagyobb része, a szigetbecsei tórendszer és a tórendszerek kiszolgáló létesítményei, valamint a Rózsa sziget a Magyar Országos Horgász Szövetség tulajdonát képezte. A haltermelő rendszer infrastruktúrája és eszközei teljes mértékben elavultak, hiányzott a karbantartás, a felújítás, új beruházások nem történtek.
Ráckevei központunkban a régi, tönkrement faház szolgált szövetségi központként. A központ udvarán található balesetveszélyes és régen elavult halkeltető építmények álltak rendelkezésre a halszaporítás céljára. Halőri csoportunk nem felelt meg a minimum feltételeknek sem. Felszerelésük elavult, a halőrzési morál pedig a mélyponton volt. A szövetségnek pénztartaléka nem volt, adósággal vettük át a kasszát.
Fontos feladat volt a kettészakadt szövetségünk egységének a helyreállítása, a működőképesség fenntartása, és a fejlődés feltételeinek a megteremtése.

1999. év végén megfogalmazódott az igény egy modern, de a több évtizedes tapasztalatokon alapuló haltermelési és haltelepítési rendszer kiépítésére. Az újjá választott vezetés első intézkedése volt a termelő tavak állapotának felmérése. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a tavak nagymértékű eliszaposodása, a 100-110 centiméteres átlag vízmélység, a beszűkült víztest jelentősen korlátozza a haltermelést. A váltást megelőző kizárólagos őszi telepítés csak a törvénytelen módszereket használó halrablók körében volt sikeres.
1999-ben a ránk maradt örökséggel, termelőeszközeink avultsága miatt, csak 86.000 kg horogérett ponty kihelyezését tudtuk biztosítani és a telepítés teljes mennyisége alig haladta meg a 159.000 kg-ot. Mivel üres kasszát örököltünk, ezért nagyobb halvásárlásról csak álmodozni tudtunk. Erőfeszítéseink eredményeként 2003-ban már közel 183.000 kg halat helyeztünk ki vizeinkbe, melyből a horogérett ponty 130.000 kg volt, 51%-al több mint 1999-ben.

Szövetségünk a Ráckevei-Soroksári Duna-ág és mellékvizeinek a korábbi évtizedekben halászati hasznosítója volt, 2015. december 31-ig. 2016-tól a magyarországi természetes vizek halgazdálkodási jogát az FM a vonatkozó törvény alapján a MOHOSZ-nak adta, akitől szövetségünk alhaszonbérbe vette 15 évre. A halgazdálkodási jog mellé kötelezettségek is társulnak. Teljesítenünk kell a Halgazdálkodási tervet, amely kötelezően előírja a telepítendő halak fajait, mennyiségét, korosztályi összetételét, a halállomány őrzését.

Egyértelműen megfogalmazódott bennünk, hogy legfontosabb feladataink egyike a haltermelés növelését biztosító fejlesztések indítása! Elhatároztuk, hogy a régi tönkrement faház helyett épülő új szövetségi épület szuterénjébe helyezzük el halkeltető bázisunkat, a felső szinteken pedig a szövetség ügyvivő tevékenységét és szolgáltatásait biztosítjuk. A beruházást kezdetektől saját forrásból finanszíroztuk, de ügyeltünk telepítési kötelezettségeink maradéktalan teljesítésére. Kritikát kaptunk bőven. Voltak olyan vélemények, hogy nem kell semmit fejleszteni, inkább a pénzen halat kell vásárolni. Elnökségünk - egyesületi vezetőink támogatásával - a töretlen fejlődés mellett voksolt. Az új halkeltető számára megfelelő mennyiségű és tisztaságú vizet biztosító víztisztító rendszert hoztunk létre. A fejlesztés eredményeként megnőtt a saját keltetésű ivadékszám, elmaradtak a korábbi, szennyezett víz okozta ivadékpusztulások. Korszerű - hazai és külföldi haltermelők által megcsodált - halkeltetőnkben a hagyományos fajták mellett őshonos halunk, a compó szaporítását két éve végezzük. Figyelmet érdemel az előnevelt és a zsenge ivadék mennyisége, hiszen amellett, hogy jelentős értéket képvisel, a Duna-ág tápanyagban gazdag vízében gyors növekedésre is képes.

A Szövetség erejét bizonyítja, hogy a 2000. és a 2004. évek árvízkárait kompenzálni tudtuk, képesek voltunk a mintegy 75 millió forint kár pótlására, a termelési rendszer további működtetésére.

Harminc éves fejlesztési, kutatási, szelekciós munka eredményeként az Országgyűlés által Nemzeti Kinccsé nyilvánított „Ráckevei Pikkelyes Ponty" hazai védett halfajtának minősülő státuszt kapott. Horgászaink többsége pontyhorgász, annak ellenére, hogy ragadozóhal állományunk az új keltető eredményeként jelentősen növekedő tendenciát mutat. Minden évben kiemelkedő mennyiségű, - 200-210 t - pontyot telepítettünk az RSD-be és mellékvizeibe.

Az RDHSZ területi jegy árai az országban még mindig a legalacsonyabb között vannak. Az elmúlt 10 évben, az évenkénti szövetségi taglétszám 20.000 fő körül alakult.

A halőrzés fejlődése - és horgászaink etikai magatartásának javulása - ma már lehetővé teszi a szigorú szabályok enyhítését, horgászrendünk további egyszerűsítését és enyhítését tervezzük.

Bevezettük az Elnöki Kollégium intézményét, ahol egyesületeinkkel fehér asztal mellett beszélhettük meg gondjaikat, tennivalóinkat. Létrehoztuk az Egyesületi Hitelalapot. Egyesületeink rendelkezésére álltak gazdasági szakembereink, jogtanácsosunk. Segítettük egyesületeink pályázati munkáját, az utóbbi öt évben több mint 160 millió forint pályázati támogatáshoz jutottak. A szövetség vezetői részt vettek azokon az egyesületi rendezvényeken, (közgyűlések, versenyek, egyesületi napok, ünnepségek) ahová egyesületeink meghívtak bennünket.

A szövetség az előző tíz évben jól gazdálkodott. Az 1998. évben hiánnyal átvett szövetség évről-évre képes volt a tevékenységéhez szükséges források biztosítására, a karbantartások elvégzésére. Járműparkunk tehergépkocsikkal, motorkerékpárokkal, motorcsónakokkal gyarapodott. Számtalan, a működésünkhöz szükséges tartós fogyasztási cikk került beszerzésre. Beruházásainkra büszkék lehetünk. Új székházunk, víztisztítóval ellátott halkeltetőnk, tavainknál és a Rózsa szigeten történt beruházások önmagukért beszélnek.

Ügyintéző szervezetünk sokat fejlődött, az új székház nyújtotta korszerű körülmények az ügyintézés fejlődését is segítették. Az informatikai eszközök beszerzése mellett, munkatársainkat is tovább képeztük.
Korszerűsödtek szabályzataink, fejlődött működési rendünk, amihez a Felügyelő Bizottság aktív működése és ajánlásai jelentősen hozzájárultak. A halgazdálkodás rendszerbe-foglalása és bizonylati követése, beszerzéseink rendje országosan is egyedülálló.

Jövőbeli terveink

Az eredményeink szépek, de megállni, a további fejlődést meggátolni nem volna célszerű. Ha visszatekintünk a tíz évvel korábbi állapotokra, látható, hogy a változás jelentős.

Feladat a további években is lesz bőven. Csak a legfontosabbakat kiemelve:

Szeretnénk, ha a Duna-ág vize tiszta, végig fürödhető lenne, és visszanyerné régi hírnevét. Szeretnénk, ha az ifjú generáció mind nagyobb létszámban csatlakozna horgásztáborunkhoz, ha gyermekeink környezetvédő és természetszerető emberré válnának. Szeretnénk, ha Duna-águnk békés, csendes, természeti szépségét és értékeit megőrző üdülőterület maradna, sok-sok örömet biztosítva hódolóinak.