A múlt héten zajlott le a method ob idei középdöntője, ahol a palotavárosi fordulóban voltam érdekelt.
Biztosan állíthatom, hogy a legidegörlőbb versenyemen vagyok túl közel s távol.
Az edzésnapok alatt kezdett körvonalazódni mi is lesz itt a peca, de erről már volt némi sejtésünk a selejtezős csapattársaink tapasztalatai alapján. Ezért a szabadedzéseken teljesen eltérő pecákat próbáltunk le, hátha van ami jobban megy, mint ahogy azt elképzeltük.
A kötelező edzésen már csak annyi volt hátra, hogy a megfelelő horogtípust megtaláljam, amivel a legkevesebbre tudom a halvesztések számát csökkenteni. Sikerült itt is két horogban meglelnem azt, ami az én pecámhoz és a palotavárosi halakhoz a leginkább passzol.
A felkészülés befejeztével úgy éreztem minden a helyén és sikerült minden kérdésre választ kapni.
1. Forduló
Az első fordulóban 63-as stégen ültem. Az első 1.5 óra leforgása alatt 12db pontyot tudtam szákba terelni, míg a szektorban a második legtöbb hal ekkor 3 db volt.
Így magabiztosan, jókora előnnyel vezettem a szektort.
Itt jött az ominózus eset, amikor a halőrök letiltottak verseny közben a benti pecáról (65m), mert a tó “közepén” talható bóján túldobok. Nem akartam magam kizáratni, így kénytelen voltam jócskán visszábbvenni a dobástávot. A verseny közbeni vitatkozásnak, távolságkorlátozásnak és a kizárással való fenyegetésnek köszönhetően az utolsó óráig nem fogtam több halat. Nem tudtam helyén kezelni a kialakult helyzetet, ami a versenynapom rovására is ment és még örülhetek, hogy a végeredményben csak picit csúsztam meg.
Így egy szektor 3. Jutott péntekre.
Naphosszat lehetne vitatkozni, hogy kinek volt igaza és kinek nem. Egy biztos az én botom 65 méterre volt akkor kihúzva a meghatározott 69 méteres max távnál és mindenféle híresztelés ellenére nem 90 méterre horgásztam. 😅 Amikor felajánlottam, hogy kimérem a halőrök szeme láttára újból, akkor konkrétan semmibe voltam nézve és nem érdekelt ez senkit. Az is elgondolkodtató, hogy ha valaki “túldobál” a tó felén, akkor miért 1.5 óra horgászat és 12 megfogott ponty után kell ezt jelezni.
Na mindegy ezt az egész esetet értetlenül fogadtam és megpróbálok mindent a helyén kezelni ezzel kapcsolatban, így a szektor 3 szuper eredmény ezeknek a tudatában.
2. Forduló
Sajnos mivel rács nem készült erre a vízre, így visszahúzhattam a halszegény “A” szektorba ismét. Ráadásul egy olyan helyre, ahol előző nap 10-est csináltak.
Az első órában már látszott, hogy ismét vért kell izzadnom a szektor elejéhez, hiszen már mindenkinek 4-5 pontya volt, amikor nekem még halam sem volt.
Majd kis változtatásokkal sikerült felzárkóznom és pár mérős halnak köszönhetően a szektorom 5. Helyére tudtam feljönni.
Ha nem rontom el a limitem és nem számolom el magamat akkor talán egy picivel jobb eredmény benne lett volna, de így is nagy szó volt az, hogy a tök utolsó helyről tudtam pár pontot menteni.
Ezek után úgy voltam vele, hogy ettől már csak jobb lehet a helyzet az utolsó fordulóra. 8 ponttal a leggyengébb fogott súllyal épphogy továbbjutó 13. Helyen álltam.
3. Forduló
Amilyen a formám ismét az “A” szektor…
Viszont most a legszélén a 64-es stégen ültem.
Erre a napra már azt mondom, hogy fejben teljesen oda tudtam koncentrálni és kellett is nagyon a fókusz, hiszen nem hibázhattam.
Korábbi hibákból tanulva most azt éreztem, hogy tényleg minden a helyén és dobásról dobásra megvan mit és hogyan fogok csinálni.
Majd az első fél órában jött a megszokott hidegzuhany... megint esnek el pontyok és mérős halak, míg nálam csend.
Egy jó távváltásnak köszönhetően azonban beindult a biznisz és az első óra végére már az első helyért harcoltam a szektorban.
Ez a felzárkózás adott egy nagy magabiztosságot a hátralevő 4 órára és végre úgy ment minden, ahogy azt elterveztem.
A harmadik fordulóban sikerült végre a szektorgyőzelem és így 9 ponttal az elsőkelő 5. Helyen végeztem a középdöntőben, ezzel megváltva a jegyem a szeptemberi 40 fős döntőre az Abért tavon.
A döntőben bizonyára rettentő nehéz dolgom lesz a viszonylag sok hozott pontomnak köszönhetően, de a realitás talaján maradva kitűztem a céljaimat és azért fogok kűzdeni, hogy ezeket teljesítsem és elérjem!
Köszönettel tartozom:
Nektek a sok bíztató szóért és szurkolásért.
Az RDHSZ-nek a támogatásért.
A Promix csapatnak a sok segítségért és a feltételek megteremtéséért, hogy nekem csak a pecával kelljen foglalkoznom.
A családomnak, hiszen ők is a létező összes módon támogatnak.
Illetve annak, akit mindig a legvégére hagyok, bár a sorrendben mindig a legelső! Ő pedig a barátnőm Balatoni Abigél, aki azon felül, hogy kiváló háttérmunkát végez, elvisel minden nap és végtelen türelemmel kezeli a sok távollétemet a versenyzés okán.
Most kis lazítás következik, majd teljes fókusz a Desedán, hogy a feeder szakágban is ott lehessek majd szeptemberben a legjobbak között!