A Duna-ág vízszintszabályozása
A Ráckevei (Soroksári)-Duna mai arculatát az 1910-1926 évek között végrehajtott folyócsatornázás következtében nyerte el.
Ezt megelőzően a Gellérthegy fölötti szakaszon a Duna-meder szélessége 300 m volt. A hegy alatt minden átmenet nélkül 1000 m-re szélesedett ki és szakadt két ágra: a budafokira és a soroksárira. Bár kisebb-nagyobb árvízvédelmi töltéseket már akkoriban is építettek elődeink, de maga a folyómeder szabályozatlan volt. 1730 és 1830 között a mai Budapest alacsonyabban fekvő részeit 12 nagy árvíz pusztította.
Az emlékezetes 1838. évi "Pesti" árvíz alkalmával a Duna felső szakaszán megkezdődött hóolvadásból kiinduló árhullám a Csepel-sziget felső csúcsának térségében jégtorlaszt emelt, s ennek következtében a visszaduzzadt víztömeg elöntötte az akkori Pest és Buda városokat.
Az árvizet követően az akkori szakemberek, elsősorban Lechner József, Paleocapa Péter részéről korszerű tervek készültek az érintett Duna-szakasz rendezésére, de tényleges munkálatokra csak - a kiegyezést követően - az 1870. évi X. törvénycikk alapján került sor. Ennek keretében oldották meg többek között a soroksári ág lezárását, akkor a Gubacsi híd magasságában.
A soroksári ág elzárásával egyidejűleg a budafoki ágat alkalmassá tették a teljes dunai vízhozamok levezetésére; a lágymányosi szakasz szélességét 1050 m-ről 380 m-re szűkítették, mélységét kotrással növelték.
A szabályozás nem bizonyult teljes értékűnek, mert az elzárás alatti 50 km-es soroksári ágat alulról évente többször árvíz öntötte el. A kedvezőtlen állapotok javítására a magyar törvényhozás 1904-ben elrendelte az ág teljes rendezését, csatornázását. Az 1910-ben megkezdett munkálatok keretében az ág felső torkolatánál a Duna 1642 folyamkilométer szelvényében hajózsilip (1910-1914), vízbeeresztő zsilip (1924-1926) épült. Az alsó torkolatnál, Tassnál 1926-1928 között épült meg a hajózsilip, a vízleeresztő zsilip és az erőmű.
Az 1956-os jeges árvíz alkalmával a Tassi erőmű melletti árvízvédelmi célú parapetfal tönkrement, így az átzúduló víz tönkretette az erőművet és a tápzsilipet.
A megrongálódott Tassi-vízerőműre valamint tápzsilipre műszaki és gazdaságossági számításokat végeztek, s ezek alapján az elbontás mellett döntöttek. Az R/S/D-ből történő vízlevezetésre a Tassi-hajózsilipet alakították át, először fix küszöbű, majd később billenőtáblás megoldásúvá.
1954-1960 között elkészült a Kvassay-vízerőmű, ahová két függőleges tengelyű, reverzibilis Kaplan-turbinát építettek be. A vízerőmű 1961 óta üzemel.
Az 1960-as évek elejétől - elsősorban fővárosi igények kielégítésére - megkezdődött az R/S/D vízparti sávjainak, szigeteinek felparcellázása és értékesítése. A Duna-ág közvetlen környezetének mai arculatát is döntően ez határozza meg.
Az 1960-as, 70-es években több nagyobb halpusztulás történt, melyeket elsősorban a fővárosi ipari üzemek idéztek elő.
A Ráckevei (Soroksári)- Duna és üdülőkörzete regionális vízgazdálkodási és fejlesztési tervét a Minisztertanács 1973-ban 1043/1973. (XII. 5.) sz. határozatával hagyta jóvá.
1979-1985. között az R/S/D felső 10 km-es szakaszán mederszabályozást hajtottak végre, melynek keretében a meder vízszállító képességét 50 m3/s-ra növelték. A szabályozás során partvédőművek is épültek és sor került a Kvassay műtárgycsoport rekonstrukciójára, a hajózsilip gépészeti felülvizsgálatára.
Ezt követően az R/S/D rendszerére - pénz hiányában - egyre kisebbek lettek az állami ráfordítások.
1991-ben Budapest Főváros Önkormányzata kezdeményezte az R/S/D Ökorégió létrehozását. A kezdeményezés - sajnos - érdemi eredményeket, változásokat nem hozott. Az R/S/D vízgazdálkodási-vízminőségi problémái megoldásának szükségességét felismerve, a Kormány 2304/1996. (XI.13.) számon határozatot hozott az R/S/D rendszer vízgazdálkodásának fejlesztésére.
1997-ben az EU támogatásával készült el - a PHARE program keretében - a Duna-ág vízminőség-javító projektje.
A Tassi-vízerőmű és vízleeresztő műtárgy újbóli megépítésére egy befektető csoport elvi vízjogi engedélyt kért és kapott a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól.
A Duna-ág jelentősebb műtárgyai
A Ráckevei (Soroksári)- Duna felső vízbeeresztő és vízszintszabályozó műtárgya (a Kvassay-vízlépcső) a Duna 1642,3 fkm szelvényben épült 1910-1962. között. Üzemeltetője: KDV-KÖVIZIG (Budapest).
Fő feladata az R/S/D vízutánpótlásának, üzemvízszintjének biztosítása, a nagy dunai árvizek kizárása. A jobbparthoz csatlakozó hajózsilip és a bal parti beeresztőzsilip között helyezkedik el a vízierőtelep. A vízbetáplálás az R/S/D-be - tekintettel a vízhasználatokra és a rendszer élővilágára - folyamatos. Az állandó vízbetáplálás az R/S/D-t közvetlenül érő 1 m3/s szennyvízmennyiség hígítása és elkevertetése miatt is döntő fontosságú. A hajózsilip szélessége 10 m, a legnagyobb átzsilipelhető hajó 1000 tonnás uszály.
A Kvassay vízerőmű egyik feladata az R/S/D-n előálló esés mindenkori hasznosítása energiatermelés céljára (turbina-üzem). Másik feladata, hogy a dunai kis vízállások idején - amikor az R/S/D-be nem lehetséges a gravitációs betáplálás - a turbinákat szivattyúként alkalmazva biztosítsa az élővízforgalmat (szivattyúüzem). Az erőműbe két (Kaplan rendszerű) gépegységet építettek be. Teljesítményük egységenként 25 m3/s turbinaüzemben, szivattyúüzemben 10-15 m3/s.
Az eredetileg műtárgycsoportként létesített Tassi vízlépcső a Duna 1586,0 fkm szelvényében épült 1926-1928. között. Az 1956-os jeges árvíz a vízbeeresztő zsilipet és a vízerőművet elpusztította. Azóta a vízleeresztés és a hajózás az átalakított hajózsilipen történik. Üzemeltetője: KDV-KÖVIZIG (Budapest). A zsilip szélessége: 12,0 m, a legnagyobb átzsilipelhető hajó 1300 tonnás uszály.
A Dömsödi-zsilip (11+000 fkm) feladata a kettős működésű I. Árapasztó csatornába a kiszolgáltatásra kerülő öntözővíz kiadása, illetve a belvizes időszakban a vízkormányzás. Az öntözési időszakban a kiadott vízmennyiség 2,0 m3/s, a belvizes időszakban igénybe vehető kapacitás 3,0 m3/s.
A Kiskunsági Öntöző Főcsatorna zsilipje a Ráckevei (Soroksári)- Duna 1+000 szelvényéből kiágazó Kiskunsági Öntöző Főcsatorna 0+562 szelvényében épült 1964-ben. Fő feladata az öntözőrendszer mindenkori vízigényének kielégítése. A fővízkivételi zsilipet a távlati fejlesztések figyelembe vételével 42 m3/s kapacitásra építették ki, de a csatorna jelenleg csak 15 m3/s vízszállítású. Az országos vízszétosztási rend szerint a Kiskunsági Öntöző Főcsatorna és a Duna-völgyi Főcsatorna (DVCS) öntözőrendszer rendelkezésére álló vízkészlete 17,4 m3/s, melyből a Főcsatorna beeresztő zsilipén 15,0 m3/s, a DVCS-n 1,4 m3/s és a XXX-as számú csatornán 1,0 m3/s vízhozam érkezik.