Sallai Zoltán és Sallai Márton jegyzete

A tanulmány letölthető innen!

Az Agrárminisztérium mintegy két évtizede üzemelteti a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszert, melynek egyik fő célja a biológiai sokféleség, ezen belül a halközösségek összetételének és azok változásainak megismerése, valamint a trendszerű változások kimutatása és elemzése. A nemzetközi és európai uniós adatszolgáltatási és jelentési kötelezettségek miatt a halközösségek monitorozását mára egyre több víztéren végzik a hazai szakemberek. A Ráckevei (Soroksári)-Dunán korábban nem folyt ilyen jellegű monitoring tevékenység, ezért 2019-20-ban a Duna-ág 5 szakasza került be a rendszerbe, ahol ugyanazokon a szakaszokon és időszakban 6 évente lesz megismételve a felmérés. A mintaszakaszokat úgy jelöltük ki, hogy a Ráckevei (Soroksári)-Duna minél változatosabb élőhelyei legyenek mintázva, a kijelölt mintaszakaszok megfelelően reprezentálják a Duna-ág halállományának minőségi és mennyiségi összetételét. A vizsgálathoz egy akkumulátoros rendszerű elektromos halászgépet alkalmaztunk, melyet Európában elterjedten alkalmaznak a haltani kutatásoknál. Az elektromos halászgép semmilyen maradandó sérülést nem okoz a kifogott halakban, azok rövid időn belül magukhoz térnek és elúsznak. A vizsgálatot a főmederben kiegészítettük elektromos kecével is, mellyel a meder mélyebb pontjain élő, ritkább halfajok kimutatására is lehetőségünk nyílt. A kifogott halak fajonkénti egyedszámát digitális diktafonnal rögzítettük, majd később ezeket az egyedszámokat fajonként és mintahelyenként összegeztük. Vegyük sorba, milyen fajokkal találkoztunk a felmérés során.

Bodorka – Rutilus rutilus: Általánosan elterjedt faj, stabil önfenntartó állománya él a Duna-ágban, ivadék és adult^* korosztályú egyedeit a mintahelyek nagy részén megfogtuk.

Amur – Ctenopharyngodon idella: Korábbi telepítésekből maradtak fent idős példányai, Ráckevénél és Makádnál fogtuk meg egy-egy idős egyedét. Sajnos több helyről bizonyítást nyert a hazai vizekben a természetes ívása. Hínárfogyasztásával értékes ívó- és búvóhelyeket tesz tönkre. A csuka visszaszorulása legtöbb horgászvízen az amur nagy arányú jelenlétével hozható összefüggésbe.

Vörösszárnyú keszeg – Scardinius erythrophthalmus: A bodorkához hasonlóan általánosan elterjedt hala a Duna-ágnak, valamelyest kisebb egyedszámban fogtuk. A számára alkalmas mintahelyeken mindenhol megtaláltuk.

Balin – Leuciscus aspius: Elsősorban ivadékaival találkoztunk, de Ráckeve és Makád térségében adult^* egyedei is kézre kerültek. Ivadékainak jelenléte természetes ívására enged következtetni.

Küsz – Alburnus alburnus: A legnagyobb egyedszámban kimutatott pontyféle volt, a lápi élőhelyek kivételével minden mintahelyünkön megtaláltuk, igen gyakori.

Karikakeszeg – Blicca bjoerkna: Számára alkalmas valamennyi mintahelyen megtaláltuk, azonban a mederfenéken vontatott elektromos kecével nagyobb egyedszámban zsákmányoltuk, mint a part menti mintavételezésnél. Stabil, önfenntartó állománya él a Duna-ágban.

Dévérkeszeg – Abramis brama: A karikakeszegnél kisebb egyedszámban fogtuk a mederfenéken az elektromos kecével. Szintén stabilnak mondható az állománya.

Bagolykeszeg – Ballerus sapa: Igen ritka, alkalmilag előforduló hala a Duna-ágnak. Adult^* egyedei, minden bizonnyal a Dunából jutnak be, kizárólag elektromos kecével sikerült jelenlétét kimutatnunk Ráckeve térségéből.

Szilvaorrú keszeg – Vimba vimba: Szintén igen ritka hala a Duna-ágnak, alkalmilag a Dunából jut be. Egyetlen példánya Ráckevénél akadt az elektromos kecénkbe.

Paduc – Chondrostoma nasus: Az előző fajhoz hasonlóan igen ritka áramláskedvelő hala a víztérnek, egyetlen fiatal példányát a ráckevei hídnál fogtuk meg.

Compó – Tinca tinca: Lápi, mocsári élőhelyeket kedvelő halunk. A számára alkalmas élőhelyen, Szigetszentmiklósnál a Czuczorsziget melletti lápi élőhelyen sikerült fognunk egy fiatal egyedet, ritkának találtuk.

Halványfoltú küllő – Romanogobio vladykovi: Kizárólag elektromos kecével sikerült a faj jelenlétét kimutatnunk Ráckeve és Makád térségéből. Az előkerült ivadék korosztályú egyedei egy kisebb önfenntartó állomány jelenlétét bizonyítják. Ritka védett hala a Duna-ágnak.

Razbóra – Pseudorasbora parva: Ázsiai eredetű inváziós halunkkal meglepően kis egyedszámban találkoztunk a felmérés során, mindössze 1-1 példányt fogtunk, Ráckevénél és Makádnál. Egyelőre nem számít gyakorinak.

Szivárványos ökle – Rhodeus amarus: Meglepően kis egyedszámban került elő, egyedül a Taksonyi-holtágban találtuk meg, pedig a szaporodásához szükséges nagytestű kagylók – a fenékhálós tapasztalataink alapján – megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre. Védett halunkat a jelenlegi vizsgálat alapján ritkának találtuk.

Széles kárász – Carassius carassius: Kizárólag a számára alkalmas lápi élőhelyeken találtuk meg, a Csupics-sziget és Czuczorsziget melletti lápban, ahol stabil önfenntartó állománya él, de sajnálatosan mindkét helyen jelen volt inváziós rokona, az ezüstkárász is.

Ezüstkárász – Carassius gibelio: Valamennyi mintahelyünkön megtaláltuk, a legnagyobb egyedszámban a Taksonyi-holtágban fogtuk. A mérsékelten gyakori fajok közé soroltuk.

Ponty – Cyprinus carpio: A lápi élőhelyek kivételével mindegyik mintahelyről előkerültek, kizárólag nemesített változatú egyedei. Kívánatos lenne az őshonos vad változathoz tartozó egyedek telepítése, melyek ugyan lassabb növekedésűek, de ez esetben nagyobb arányú természetes szaporulatra lehetne számítani.

Harcsa – Silurus glanis: Kizárólag adult^* egyedeiből fogtunk, az egyedszámok alapján stabil az állománya.

Fekete törpeharcsa – Ameiurus melas: Egyedül a Taksonyi-holtágban találkoztunk a faj több egyedével, a Duna-ág más vizsgált szakaszairól nem került meg.

Lápi póc – Umbra krameri: Kiemelt természeti értéke a Duna-ág lápi élőhelyeinek, hazánk több ismert lelőhelyén erősen veszélyeztetett. Mint fokozottan védett fajnak, kiemelt figyelemmel kell kísérni a Duna-ágban élő populációjának a változását. A Csupics-sziget és Czuczorsziget melletti lápban stabil önfenntartó állománya él a fajnak.

Csuka – Esox lucius: A ragadozóhalak közül a csuka került elő a legkisebb egyedszámban, ritkának mutatkozott. A süllő túlzott telepítésével állománya tovább csökkenhet.

Naphal – Lepomis gibbosus: Észak-amerikai származású inváziós faj. A lápi élőhelyeken kívül valamennyi mintahelyünkön találkoztunk egyedeivel, szerencsére nem nagy egyedszámban.

Pisztrángsügér – Micropterus salmoides: Szintén Észak-Amerikából került Európába, tudatos telepítéssel. Igen ritka fajként regisztráltuk, egyetlen adult^* egyede a Taksonyi holtágból került kézre.

Sügér – Perca fluviatilis: Makád és Ráckeve térségében fogtunk egyedeiből, viszonylag alacsony egyedszámban. Megítélésünk szerint jóval nagyobb egyedszámban kellene jelen lennie, ritkának mutatkozott.

Vágódurbincs – Gymnocephalus cernua: Makád és Ráckeve térségében a mederfenéken nem számít ritkának, kizárólag az elektromos kecével fogtuk meg a faj képviselőit, stabilnak nevezhető az állománya.

Süllő – Sander lucioperca: A mintahelyek többségéről megkerültek főként fiatal egyedei. Tapasztalataink alapján stabil önfenntartó állománya él a Duna-ágban.

Kősüllő – Sander volgensis: Kizárólag elektromos kecével, a mederfenékről fogtunk egyedeiből, Makád és Ráckeve térségében. A süllőhöz hasonlóan stabilnak találtuk az állományát.

Csupasztorkú géb – Babka gymnotrachelus: Viszonylag új lakója a Duna-ágnak. Elektromos kecével végzett vizsgálataink során a mederfenéken mérsékelten gyakorinak mutatkozott.

Kessler-géb – Ponticola kessleri: A faj duna-ági előfordulásáról kevés információ áll rendelkezésre. Egyetlen adult^* egyedét a ráckevei közúti hídnál lévő kőszóráson fogtuk meg, igen ritkának találtuk.

Kerekfejű géb – Neogobius melanostomus: A csupasztorkú gébhez hasonlóan a mederfenéken nem számít ritkának, az egyedek zömét elektromos kecével fogtuk.

Tarka géb – Proterorhinus semilunaris: A mintahelyeink zöméről megkerültek egyedei, stabilnak nevezhető az állománya.

Természetesen az egyszeri vizsgálat során keletkezett eredményekből könnyelműség lenne az egyes fajok állományainak nagyságáról pontos képet adni, akárcsak a Ráckevei (Soroksári)-Duna teljes fajkészletéről. A vizsgálatok központjában elsősorban a természetvédelmi szempontból jelentős halfajok álltak, melyekről értékes adatokat sikerült gyűjtenünk. Kiemelten fontos lenne, hogy a Duna-ág értékes halfaunája hosszútávon fennmaradjon, melynek egyrészt egyik alapköve, hogy az idegenhonos és inváziós fajok állománya ne növekedjen, másik alapkő, hogy ne következzenek be a közelmúltban megtörtént nagyfokú emberi felelőtlenségből eredő olyan szennyezések, melyek veszélyeztetik a Duna-ág halállományát. A mérsékelt etetőanyag felhasználással a horgászok is sokat tehetnek a Duna-ág vízminőségéért és halállományáért.

1. táblázat. Mintahelyek a Ráckevei (Soroksári)-Dunán (2019-2020)

2. táblázat. A Ráckevei (Soroksári)-Dunából kimutatott halfajok, valamint a fogott fajok összesített egyedszámai mintahelyenkénti bontásban (a természetvédelmi oltalom alatt álló fajokat kékkel és vastagon szedtük, a közösségi jelentőségű fajokat *-al, míg az inváziós és idegenhonos fajokat pirossal jelöltük)

*Adult = kifejlett, felnőtt példány