A verseny alakulása:

Az előzményeket illetően érdemes megemlíteni, hogy a Rendőr Horgász Európa Bajnokság - több évtizede - az Európai Rendőr Horgász Szövetség (European Police Fishing Committee, továbiakban: EPFC) szervezésében kerül megrendezésre. A résztvevő országok saját nemzeti bajnokságot szerveznek, ez alapján indítanak csapatokat két különböző kategóriában. A nemzeti csapatok versenyében minden ország csak egy csapattal képviseltetheti magát, míg a regionális csapatok között országonként több csapat is indulhat, annak érdekében, hogy minél szélesebb körben, minél több résztvevővel kerülhessen megtartásra a verseny. A Magyar Rendőrség állománya jelenleg a Horgászatot Kedvelők Ligája Rendőr Horgászegyesület szervezésében megrendezett éves bajnokság eredményei alapján tudja magát kvalifikálni a versenyre.  A Magyar Rendőrséget képviselő nemzeti csapat tajai is ez alapján, illetve az elmúlt mintegy 10 év alatt, az Európa bajnokságokon elért eredmények alapján kerültek kiválasztásra, és immár majd tíz éve szinte változatlan összetételben képviselik hazánkat, kimagasló eredményeket produkálva.

Ennek megfelelően 2019 évben is a szokásos összeállításban indultunk az EB-n:

Nemzeti Csapat:

• Lakatos Sándor c. r. alezredes (csapatvezető)
• Tímár Károly r. főtörzszászlós
• Dr. Furkó Kálmán c. r. alezredes
• Donkó Rajmund r. főtörzszászlós
• Horváth Béla r. százados
• Szabó István r. törzszászlós (tartalék versenyző, kisérő)
• Csete László ny. r. alezredes (kisérő)

Az idei verseny számos kihívás elé állította a magyar versenyzőket, köszönhetően a helyszín egyes specialitásainak, köztük elsősorban a távolságnak és ehhez kapcsolódóan a logisztikai feladatok megoldásának, ami a versenyzők és a 2 fő kisérő, valamint a több tonnát meghaladó felszerelés szállítását jelentette. A mintegy 2000 km szárazföldi út (Budapest-Cherbourg között) és a közel 18 órás komp út, Cherbourg és Dublin között, majd további 100 km a helyszínig, a Castleblayney mellett található Lough Muckno-ig. Ebből adódóan a csapatokra háruló egyik legnagyobb teher a logisztikai háttér és a biztonságos kiutazásunk megszervezése volt.

További nehézséget okozott, hogy speciális horgászfelszereléseket is be kellett szereznünk ahhoz, hogy egyenlő eséllyel induljunk a többi nemzet csapata között, köszönhetően annak, hogy engedélyezték a horgászállások vízben történő elhelyezését, így speciális vízhatlan ruházatot és horgászstéget kellet mindegyikünknek beszerezni. Szintén jelentős többlettköltséget generált a csalik beszerzése, amit itthonról nem tudtunk biztosítani több tényezőnek köszönhetően, így azokat a helyszínen közel kétszer annyiért tudtuk megvásárolni.

A szeszélyes ír időjárás szintén tovább nehezítette helyzetünket, ami egy-két igen drága rakósbot tag törésében manifesztálódott. Ezenkívül a tóban élő hatalmas méretű csukákról is lehetne mit mesélni, amelyek egyrészt a horgon lévő halainkat (akár a 30 dkg körüli bodorkákat is beleértve) vették célba, másrészt az etetésen tartózkodó halakat zavarták szét.

Az edzésnapokon, augusztus 25. és 29. között a tó előre részünkre kijelölt részein tudtunk készülni a versenyre és tesztelni az általunk jónak gondolt etetőanyagokat, csalikat és módszereket. Mivel évközben sok általános információt sikerült begyűjtenünk, illetve 7 évvel korábban is ugyanezen a helyszínen került megrendezésre az EB, már konkrét elképzelésekkel és taktikával kezdtük meg az edzéseket. Az edzések alapján beigazolódott az a korábbi tapasztalatunk és feltételezésünk, amely szerint a 320 hektáros és helyenként 20 méter mély tó különböző területein, különböző halfajokra, különböző módszerekkel lehet eredményesen horgászni.

Mi elsődlegesen a bodorka horgászatra készültünk, de egyes szektorokban, különösen az „E” szektort tekintve számítani lehetett hibridekre és kisebb dévérkeszegekre is. Az etetőanyagot is ennek megfelelően állítottuk össze, nagyon jól vizsgázott a Maros mix által rendelkezésünkre bocsátott, Seria Walter Roach Black etetőanyag, illetve Michele Van den Eyende támogatásának köszönhetően a G5 és Turbó etetőanyagok is jól működtek az edzések során. Az élőcsali felhasználásnak azonban ettől sokkal nagyobb jelentősége volt. A 3 liter élő csali (ami szinte csak bábból állt és minimális piros csontiból) és ezen felül 1 kg giliszta felhasználásának módja sok fejtörést okozott. Mivel az edzések alatt nem tapasztaltuk, hogy a vágott giliszta felhasználása szignifikáns különbséget eredményezett volna a fogások alakulásában, így elsősorban a báb felhasználására fókuszáltunk. Ez azt jelentette, hogy azt gyakoroltuk, hogy folyamatosan csúzlizva a bábot próbáltuk a bodorkákat magunk elé csalni és helyben tartani. Tulajdonképpen a mezőny nagyrésze ezt a módszert alkalmazta, több kevesebb sikerrel, voltak olyanok - köztük elsősorban az angol és ír versenyzők - akik a 11 méteres rakósbotot végig kézbentartva lőtték halál pontosan a bábot. Sajnos nálunk ez technikailag nem mindenkinél működött ennyire precízen. A másik dolog, amit megfigyeltünk az edzések során - köszönhetően annak, hogy a német kollégák végig mellettünk tréningeztek - hogy a német versenyzők nagyon begyakorolták a bodorka horgászatát.

Az edzés napok gyorsan teltek, a rendelkezésre álló rövid időt igyekeztünk maximálisan kihasználni. Általában elsőként, reggel 08.00 órakor már a pályán voltunk - előtte több mint egy órát vett igénybe a felszerelések és csalik előkészítése és bepakolása - és szinte mindig utolsóként távoztunk a pályáról, majd ezt követően a szálláshelyen folytattuk a felkészülést a versenyre.

Versenynapok:

I. forduló 2019. augusztus 29.

Az edzések alapján egy viszonylag egységes taktikát próbáltunk felállítani, azzal, hogy - a tó egyes részeinek sajátosságait figyelembe véve - a versenyzőknek az adott helyen kell önállóan alakítani a taktikát a helyzetnek megfelelően. Ebben a fordulóban csak gyűrű és orsó nélküli botokkal lehetett horgászni, azaz spicc és rakós horgászbotokkal, amelyek 13 méter hosszúságban voltak limitálva. A viharos erejű szélnek és esőnek köszönhetően esetenként igen megszenvedtünk a hosszú botokkal, konkrétan a „D” szektorban - a görgő helytelen felállításának és az extrém időjárásnak köszönhetően – bottöréssel indult a forduló.

A csapat eredményei I. fordulóban:

A szektor: Dr. Furkó Kálmán 8. helyezés (4320 gr)

B szektor: Horváth Béla 17. helyezés (2440 gr)

C szektor: Donkó Rajmund 9. helyezés (6300 gr)

D szektor: Lakatos Sándor 14. helyezés (3370 gr)

E szektor: Tímár Károly 5. helyezés (7020 gr)

összesen: 53 pont

Nemzeti csapatok állása az I. forduló után:

I. Németország 27 pont
II. Írország 32 pont
III. Anglia 37 pont
IV. Magyarország 53 pont
V. Hollandia 53 pont
VI. Észak-Írország 54 pont
VII. Belgium 58 pont

Az első napi eredményeinket értékelve sajnos meg kellet állapítanunk, hogy a csapat esélye a győzelemre nagyon csekély maradt, azonban a dobogó még elérhető célként fogalmazódott meg és ennek tudatában készültünk a második fordulóra. Az is egyértelművé vált, hogy a német versenyzők nagyon felkészülten érkeztek, mindkét csapatuk a kategória élén volt az első nap után, és számítani lehetett rá, hogy ez az EB német sikerrel ér véget.

Az első nap során két szélső helyünk volt, a „B” és a „D” szektorokban, de sajnos egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt a két legrosszabb eredményt sikerült onnan produkálnunk. Igazi magyarázatot nem sikerült találnunk erre, az azonban egyértelművé vált, hogy a fekete színű etetőanyag kisebb egyedsúlyú halakat adott, mint a natúr barna etetőanyag. A másik megállapításunk, hogy a föld és vágott giliszta mennyiségét növelni kell a nagyobb testű halak szelektálása érdekében.

II. forduló 2019. augusztus 30.

Az időjárás sokkal barátságosabbra fordult, a napsütést csak néha-néha zavarta meg egy-egy rövid zápor, illetve a szél is mérséklődött, ez mindenkinek meghozta a kedvét és nagy hajrát indítottunk a dobogóért.

A nemzeti csapatunk nagyon jó rajtot vett a második fordulóban - ahol ekkor csak orsós botokkal lehetett horgászni - egy szektort kivéve mindenhol az élmezőnyben küzdöttek a versenyzőink, azonban a B szektorban nem sikerült a javítás és a szektor első felében végezni, így sajnos nem tudtuk magunkat felküzdeni a dobogóra és újabb éremmel hazatérni.

Nemzeti csapat eredményei II. forduló:

A szektor: Horváth Béla       4. helyezés (6910 gr)

B szektor: Donkó Rajmund  19. helyezés (1760 gr)

C szektor: Lakatos Sándor    3. helyezés (7990 gr)

D szektor: Furkó Kálmán     8. helyezés (4350 gr)

E szektor: Tímár Károly       4.5 helyezés (6410 gr)

összesen: 38.5 pont

Végeredmények:

Nemzeti csapatok:

I. Németország 5 pont
II. Anglia 5 pont
III. Írország 80 pont
IV. Magyarország 5 pont
V. Hollandia 104 pont
VI. Észak-Írország 116 pont
VII. Belgium 116.5 pont

Egyéni eredmények:

A legeredményesebb magyar versenyző a nemzeti csapat tagjaként Tímár Károly volt, aki a 14. helyen végzett a két forduló összesítése alapján. Szintén kiemelendő Lakatos Sándor a második fordulóban bolognai bottal elért szektor 3. helyezése.

A második napi eredményeket tekintve érdemes még elmondani, hogy három versenyzőnk is tudta hozni azt az eredményt, amely a dobogó biztos eléréséhez szükségeltetett, ők egyrészt megtudták valósítani a csapat taktikát, másrészt az adott körülményeknek megfelelően tudtak változtatni és ráéreztek bizonyos dolgokra, mint például a „C” szektorban, arra hogy minél több vágott gilisztát kell a föld és etetőanyag keverékével – keményre gyúrva – bejuttatni a fenékre és kizárólag gilisztával csalizva - a nagyobb testű (20-40 dkg közötti) keszegekre kell fókuszálni.

Érdekességként megemlítendő, hogy a díjátadó ünnepségen sir Bob Nudd, a finomszerelékes versenyhorgászat egyik ikonikus alakja, adta át a díjak egyrészét.

Összességében megállapítható, hogy bár csapatunk érem nélkül tért haza, azonban a versenyzők derekasan helyt álltak, küzdeni tudásból jelesre vizsgáztak és nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a befektetett energia nem volt hiábavaló, hiszen rengeteg tapasztalatot szereztünk, amely a jövőt illetően mindenképpen hasznos és biztos vagyok benne, hogy jövőre éremmel térünk haza egy hozzánk sokkal közelebb lévő és álltalunk is jól ismert helyszínről, a Brandenburg mellett található - és számos nemzetközi nagyverseny helyszínéül szolgáló - Siló Kanal-ról.

Nem beszéltem arról, hogy a csapatot két személy segítette a helyszínen, akik szinte emberfeletti feladatokat vállaltak a logisztikát illetően - ezzel részben tehermentesítve a versenyzőket - kiemelve Szabó Istvánt a Csepel HE versenyzőjét, aki sokadszorra vállalta ezt az emberpróbáló feladatot, amiért minden köszönetet és elismerést megérdemel

Végül szeretném itt is megköszönni a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség és a Csepel HE támogatását, hiszen önerőből nem tudtuk volna finanszírozni a horribilis költségeket és nem jutottunk volna el az Európa-bajnokságra.   

Budapest, 2019. szeptember 24.

Lakatos Sándor

További képek a fotóalbumban!