Gyimesi Bence
Júniusban, egy időben, három helyszínen szervezték meg az V.Method Feeder Országos Bajnokság 3.-4.-5. selejtezőjét.
Az egyik helyszín Kiskunhalason, az Ezüst tavon, másik helyszín Székesfehérváron a Palotavárosi Felső tavon, míg a számomra legfontosabb helyszín, ahol én indultam, Nagybajomban az Ötös-Hárs-víztárózón volt. A szállást május utolsó napján foglaltuk el a szüleimmel, ahol összesen hét éjszakát töltöttünk. Kipakoltuk a felszerelésünket, nekileselkedtünk őket apával összerakni, míg az időjárás engedte, ugyanis nem a legeslegjobb idő fogadott minket. Az eső, és a párás levegő elgondolkodtatott azon, hogy a víz még nem érte el a megfelelő hőmérsékletet ahhoz az etetőanyaghoz, amit én elképzeltem, és az utazás előtt jónak találtam.
Hétfő reggel neki indultunk a közel fél órás útnak, amely egyenesen a tóhoz vezetett. Mihelyst megérkeztünk kiválasztottunk egy jónak tűnő helyet, és elkezdtük apával ketten vallatni a Nagybajomi tó szeszélyes halait. Az edzést pontosan reggel tíz órakor kezdtük meg, és pontban három órakor fejeztük be. Minden edzésnapot ebben az időpontban hajtottunk végre. Az első nap közel sem hozta azt, amit én szerettem volna. Kipróbáltam összesen négy féle etetőanyagot, és kétszer ennyi etetőanyag kombinációt. A nap végén rá kellett jönnöm, hogy ez a víz úgy, ahogy kell feladta a leckét, és mindent újra kellett terveznem. Az elképzelés egy kukoricás, és egy enyhén édes vonal volt.
Kedd reggel virradó napsütésre és közel 20 Celsius fokra ébredtünk, amely újabb reményt adott, ahhoz, hogy a víz melegszik, és az elképzelés amit kigondoltam, akár be is válhat. Míg hétfő reggel a tó közepén, addig ezen a napon a tó elején foglaltuk el helyeinket, amely körülbelül a versenyen való ötös, és hatos helynek felelhetett meg. Nyolc órakor megjelentek a nagy ellenfelek ( a Maros Mix ), akik aznap mellettünk tesztelték tudásukat. Az első két óra meglehetősen erősre sikeredett, a közel huszonöt kárásszal számolva, de nap végére elfogyott a rohamos lendület, és a kapások lecsillapodása felelevenítette bennem azt az érzést, és gondolatot, hogy valamit változtatnom kell az etetőanyagon. A sok variálás, és tanakodás nem hozta meg a várva-várt sikert, és egy kicsit elszomorodtam. A szállásra érve, a felszereléseket kipakolva, rendszerezve és előkészítve vártam a következő napot.
A szerdai napot nem szerettük volna túlgondolni, ezért csak három órát pecáztunk, így ki tudtuk magunkat pihenni a szállás adta kényelmes függőágyakon, de előtte leteszteltünk néhány etetőanyagot, és csali kombinációt. Minden nap hat botot húztam ki, három távolságra. Kettő darab lágy bot közelre, két keményebb középtávra, egy a benti pontyozáshoz, és egy az etetéshez. A tó összes pontján ugyanazt a távot etettem meg, és horgásztam. Volt egy zacskó etetőanyag a teherautóban, amelyhez nem fűztem sok reményt, de gondoltam mit veszíthetek, kipróbálom. Sokkal jobban tudtam vele halat fogni, mint a saját kigondolt, és lefinomított etetőanyagommal. Egész jó napot tudtam magam mögött.
Csütörtök reggel kinézve az ablakon már láttam, hogy nem lesz könnyű nap, mert a szél a szokásos módon fújt, és csak fújt. Ez a nap a kötelező edzésnapot jelentette számomra. A 47-es helyet foglaltam el, a tavon szinte még egy lélek sem volt rajtunk kívül, de én már pakoltam , és készítettem elő a felszereléseket. Tíz órára megtelt az egész tó, és az összes horgász komolyan véve az edzésnapot megkezdte a horgászatot. Nagyon erős oldalszélben kellett végig küzdeni a napot, míg a szembelévő oldalon tűző napsütésben, és szélcsendben horgásztak az ellenfelek. Teljesen más módszerrel horgásztam ezen a napon, ami a nap végére egészen jónak is tűnt. Sikerült megfogni az ottani legnagyobb pikkelyesemet, egy közel hat kilógrammos ponty személyében, és mellé még rengeteg kárászt, és még egy nagyobbacska pontyot. A nap végén fáradtan visszatérve a szállásra átgondoltuk apával az egész hetet, és elkezdtünk készülődni az első nagy napra. Közel éjfélig az éjjeli lámpa fénye alatt kötözgettem horgaimat, a másnapi előkéket.
Elérkezett a várva-várt nap, amely közel sem volt olyan meleg és napsütötte, mint az előzőek. A tóra érve egy kisebb-nagyobb eső fogadott minket, amely rányomhatta volna az aznapra a bélyeget, de nem tette, mert kipakolásnál egyszer csak történt valami, és az esőcseppek egyre ritkábban hulltak az égről. Ezen a napon kiemelt helyet sikerült húznom, a 32-es hely személyében. Nagyon sok reményt fűztem hozzá, és annál bizakodóbb voltam, de jött az információ, hogy az edzésnapon ezen a helyen a kolléga szinte semmit sem fogott. Ott kicsit elszomorodtam, de fejben nem engedtem el a dolgot, és ugyanúgy hajtottam előre. Az első három órában volt egészen pontosan hat darab tenyeres kárászom, és a szektor legeslegutolsó helyén álltam. Ránéztem anyára, aki pont abban a pillanatban talált egy négy levelű lóherét, a fűben pihenve. Akkor jött az ötlet, hogy most már váltanom kell, és valami újjal előrukkolnom. A zsinórt a klipszből kiakasztva elkezdtem kereső horgászattal kergetni az uszonyosokat, akiket az utolsó órában találtam meg. Huszonöt kárásszal, és három ponttyal a szektor második helyén végeztem, tizenkettő és fél kilógrammal, Bakó Péter mögött. Verseny végeztével összepakoltam, és haza indultunk a szállásra, ahol felkészültünk a következő napra.
Eljött a szombat reggel, a taktikámon szinte semmit nem változtattam, viszont ezek a kis apró dolgok segítettek hozzá aznap a szektor első hely eléréséhez, egy nagyon rutinos, és ügyes horgász, Szabó Bence mellett. Nagyon sokáig szélcsendben, és fülledt melegben kellett horgásznunk, ami egyáltalán nem kedvezett a halak kapókedvének, szinte mindenki csak egy-egy pontyot tudott elcsípni, amelyek azokban a nehéz pillanatokban elég sokat nyomtak a lantba és segítették az embereket a jobb eredmény eléréséhez. A középtávon lévő etetésem szinte semmit nem adott, de mikor elkezdtem az etetés mögé dobálni pár méterrel, akkor drasztikusan megemelkedett a kapások száma, és egyre szebben tudtam fogdosni a kisebb-nagyobb napon ezüstösen megcsillanó kárászokból, akik igazi kincsnek számítottak a versenyen, és egészen jól tudott vele haladni az ember, ha maga elé tudta állítani őket. Körülbelül egy óráig tartott ez a nagy iram, majd utána új dologhoz folyamodtam, ami a nap hátralevő részében segített előre haladni a szektoromban. A végén egész nagy meglepetésnek számított ez az egyes, mert az információk egész nap úgy jöttek, hogy tőlünk jobbra, a nád mellett megbújva egészen jól húzták a halakat, a szebbnél szebb pontyokat, és kárászokat. Valahol még egy meglepetés amur is megjelent a horgon, amely aztán a haltartó szákban pihent tovább.
Vasárnap reggel sem sikeredett másképp a sorsolás, mert mint kiderült ugyanabba a szektorba húztam, ahol azelőtti nap horgásztam, csak ez a huszonnégyes hely gyengébbnek hallatszódott, mint az előtte lévő napi huszonegyes rajthely. Nem csüggedtem, hisz egy egészen erős szektor kerekedett ki a végére, amely számomra inspiráló volt, és mellette megerősödött bennem az a gondolat, hogy ma bizonyítani kell, és ha már idáig eljutottam, akkor hoznom kell továbbra is ugyanezt a szintet. Ezenfelül semmilyen nyomás nem volt rajtam, mert megittam a reggelt indító kakaómat, amelynek lágysága egészen jól esett az árnyékban, megbújva a nap elől. Megszólalt a legszebb hang a világon, a dudaszó, amely az etetés megkezdését jelentette. Sikerült a lehető legpontosabban beetetnem a kiszemelt helyre, amely meg is hozta a hozzá fűzött reményt, és másfél óra után már három pontynál jártam. Félideig kivarázsoltam még plusz egy pontyot, és öt kárászt a vízből. Ezután más technikát preferáltam, és változtattam, amely jobbra sikeredett, mint gondoltam, és a végén közel húsz kilógrammal hagytam el az aznapi helyemet. Ezen a napon teljesedett ki az egész hét, és hozta vissza azt a sok energiát, amit ketten a héten apával belefektettünk. A végeredmény meg is lepett minket, hisz kiderült, hogy sikerült felférkőznöm, a hatvan neves horgász közül, a dobogó harmadik fokára. A verseny után elfogyasztottuk a jól megérdemelt cigánypecsenyét, majd megkezdődött az eredményhirdetés, ahol átvehettük az életre szóló élményt nyújtó kupákat, és megkezdtük hosszadalmas utunkat hazafelé. Hazaérve, kipakolva, majd megfürödve kipihentük az egész hetet és folytattuk tovább mindennapjainkat.
Októberben pedig folytatás ugyanonnan, ahonnan abbahagytuk, csak talán egy még erősebb mezőnnyel.
Nagy Martin
Az elmúlt napokban rendezték meg nagybajomban a 2020-as Method Ob. Elődöntőjét az Ötös-Hárs víztározón.
Engedjétek meg hogy pár sorban leírjam azt amit megéltem ebben a pár napban.
Kezdeném azzal, hogy ez volt életem első horgász országos bajnoksága. Tavaly már tervben volt, viszont akkor úgy döntöttem hogy rászánok 1 évet még a gyakorlásra és csak 2020-ban indulok majd először.
Mivel Nagybajom 220km-re van tőlem, így a felkészülésre nem sok lehetőségem adódott. A Promix csapat már tavaly horgászott ezen a vízen ezért voltak előzetes tapasztalatok, de mint mindannyian tudjuk egy pálya évről évre képes változni. Én Szőke Józsi barátommal és csapattársammal készültem fel erre a versenyre. Közösen szántunk rá nem kevés időt és energiát, hogy megtaláljuk azt, ami a legjobb lehet ezen a vízen. Fontos még a felkészülésben megemlítenem Németh Gábort, Tormási Attilát és Varga Balázst, akik bármiben a segítségemre voltak, ha kérdésem volt. Sőt, Ati még le is jött velünk egyszer pecázni.
De térjünk vissza az elmúlt hétre!
Kedden érkeztem délután fele a helyszínre, amit Józsi már reggel óta vallatott, nem is eredménytelenül. Majd este a szálláson alaposan kiveséztük mit hogyan kéne csinálni a napokban. Volt hátra még 2 edzésnap, ahol szerettük volna az etetőanyagkérdést letisztázni. Így kb. 5 féle etetőanyagból sikerült 3-ra szűkíteni a lehetőségek számát. Volt olyan kaja, ami előzetesen nagyon szépen adta a halat, viszont ahogy közeledett a verseny sajnos ez a hatása a halakra egyre kevésbé volt igaz, erre Józsi hívta fel először a figyelmem, amit ezúton is köszönök neki! Így sikerült a végleges 8 Litert 3 kajából megoldani. (Természetesen háztáji etetőanyagokból)
1. Forduló
Az első fordulóban egy rosszul felmért helyzetből kifolyólag nekem elég lassan indult a halfogás. Ez volt az első éles bevetés, így kicsit átíródott az előre elgondolt kárászos taktikám, viszont ahogy rátaláltam arra az etetőanyag és csalikombinációra ami ma kellett a halaknak, sorra jöttek a kárászok. Ezen a napon sikerült közel 13kg halat fognom, amivel a szektorom 2. Helyét sikerült megcsípni. Sajnos a kiemelt helyen ülő ( és amúgy is nagyon jó pecás) Szabó Bencét nem sikerült megfognom, de én ennek a kettesnek nagyon örültem!
2. Forduló
A második fordulóban minimálisan változtattam a limiten az előző napi tapasztalatok alapján. A sorsolás előzetesen baljós volt, hiszen jobbról Bodzsár Norbi, balról Bakó Peti ült mellettem és még a szektor tulsó felén ott ült Kiss Peti is. Ráadásul az első fordulóban itt horgászó sporttárs 10-est csinált ezen a helyen.
Az előző naphoz hasonlóan ekkor is lassabban indult a halfogás viszont az előző napihoz képest más stratégiával vágtam neki a pecának és sokkal jobban fel is pörgött az.
Itt szeretném jelezni hogy a két srác mellettem (Peti és Norbi) rettentően sokat segített nekem. Az az információ áradat, amiket rámszabadítottak verseny közben iszonyú hasznos volt.
Norbit a végén nem sikerült megfognom, sőt ami azt illeti csúnyán el is vert😁, de a szekoron belül Kiss Petit sikerült megelőznöm a 13920g-os fogásommal, így ismét egy 2. Hellyel gazdagodtam
3. Forduló
Az előző napi stratégiát követve vágtam neki a mindent eldöntő fordulónak. Ezen a napon is megérdeklődtem, hogy mit horgásztak itt tegnap és sajnos kiderült, hogy 1kg-ot sem érte el ezen a helyen a fogás az előző napon. Hogy ezt tetőzzem, a szomszédom Kiss Peti volt. Már vagy fél óra elment a versenyből mire sikerült halat fognom. Ekkor már jópáran túl voltak 2-3db halon. Bíztam az etetésemben és az etetőanyagomban, illetve abban, hogy jó az amit csinálok. Szépen lassan kezdett megjönni az eredménye is és sikerült az akkor magasan vezető Kiss Peti mellé felzárkóznom 1-2kg hátránnyal.
A verseny felénél mintha eltűnt volna a hal előlünk... ekkor egy nagyon jó ütemű váltással (amin magam is meglepődtem) sikerült Petit megelőznöm és jócskán leszakadni tőle.
Végezetül sikeült az utolsó fordulóban 20kg fölött fognom, amivel megnyertem a szektorom közel 6kg előnnyel.
Petinek ezúton is köszönöm a remek társaságot, így a kapástalanabb percekben is gyorsan telt az idő és egy remek embert ismerhettem meg a személyében!
És most jött az izgulás, hiszen az 5 pontom a 3 forduló alatt még akár a dobogót is jelenthette volna... persze ez kisebb csoda lett volna, többen is mondták, hogy itt 4pont kell a dobogóhoz.
De csalódottan vettem tudomásul hogy azért minden nem jöhet össze. Viszont elmondhatatlanul boldog voltam azért, mert egy ilyen pecával egy nagyon erős mezőnyben, egyéni és csapat világbajnokok, magyar bajnokok között sikerült összetettben a 4. Helyet megszereznem, ami egy előkelő pozíciót jelent az októberi döntőre!
És végül de nem utolsó sorban a köszönetnyilvánítások helye következik.
- Elsősorban a teljes Promix Csapatnak szeretném megköszönni azt a bizalmat és támogatást amit ők nyújtottak nekem az elmúlt hónapokban.
- Szőke Józsinak külön is köszönök mindent, akivel egy élmény volt készülni és megélni ezt a hetet.
- Tormási Atinak aki lejött, pecázott velünk és megmutatta, hogy is kell itt pontyot fogni.
- Hálásan köszönöm a Ráckevei horgász szövetségnek (RDHSZ) a támogatását! Ha ők nincsenek, nem tudtam volna ilyen körülmények között versenyezni.
- És a végére hagytam a barátnőmet, aki elviselte a versennyel járó korán kelést és állandó fáradtságot, illetve minden hülyeségemet. Mellesleg egy olyan háttérmunkát végzett, ami megsüvegelendő!!!
Ha valakit esetleg kihagytam elnézést, de még rettentő fáradt vagyok és az elmúlt hét varázsa még nem múlt el.
Gratulálok mindenkinek aki elindult az országos bajnokságon és végigkűzdötte az ezzel járó megpróbáltatásokat!
Induljon a versenyszez🔛!!!!
