Úgy gondoltam, hogy én kibírok fáradtság nélkül egy hetet a parton, és már a verseny hetén hétfőn lementem edzeni, hogy minél több fontosabbnál fontosabb információt szerezzek a tóról. Egész héten kiemelkedően ment a halfogás, olyan szinten, hogy a négy felkészülési napon 50, és 70 kg között mozogtam akármelyik helyre is tettem le a ládámat. Pénteken, az első versenynapon nagyon izgultam, hiszen ilyen lehetőség, hogy egy döntőben horgászhatok a NAGYOKKAL, ritkán adódik. Gyors helyhúzás után már mondtam is édesanyámnak, aki végig csinálta velem az egész hetet és a felkészülést, hogy pattanjunk kocsiba és irány a 19-es rajthely. Mikor kiértünk a stéghez már állítottuk is össze a limitet apával. 10 órakor kezdetét vette a megmérettetés, ami enyhén szólva sem volt a legkönnyebb versenyem. Az első órában a horgom halat nem látott, nem hogy megfogta volna azt. Az első óra után megtört a csend, és matracra is teríthettem a tettest, egy egészen szép amur személyében. Gondoltam innentől nincs megállás, kihozom a helyből, ami benne van. Nos, hát ez szerintem sikerült is, csak hogy ebből a helyből aznap 36 kg-ot sikerült zsákmányolnom. A teríték nagy része kárász, és keszeg volt egy-egy beugró ponttyal. Szektor 7-est horgásztam aznap, amitől nem voltam túl fényes kedvemben. Nem tudtam mi lehetett a kulcsa annak a napnak, mert akármit csináltam nem tudtam úgy beállítani a halat, mint edzésnapokon. Tudtam, hogy nem szabad elengedni fejben a dolgot így nem figyeltem az első versenynapra, és csak a másodikra koncentráltam. Reggeli kis fejtörés ,és egy csipetnyi limit változtatás után nekirugaszkodtam a nagyobb siker reményében a napnak. A helyem nem más volt, mint a 24-es csoda. Sem boldog, sem pedig csalódott nem voltam. Tudtam, hogy mindent megteszek majd a siker érdekében. Ez a nap sem indult túl fényesen. Félórányi izgalom után mivel mással, ha nem, amurral indítottam a napot. De ezután ismét jött a csend az amur által elvert etetésen. A halaim zömét kereső pecával, és a háttérinformációk segítségével gyűjtöttem össze. Aznapra a jó háttér mellé még Krár Imi is besegített a halak becserkészésében. Kicsivel több, mint 20 kilógrammal sikerült búcsút vennem attól a helytől. Utolsó napra csak annyiban reménykedtem, hogy csak egy picit húzzak halasabb részre, mint addig, így a vödörből bal kézzel húztam ki a számot, ami az aznapi pecámat el is döntötte. Sikerült egy jobbacska helyre behúznom a 46-os személyében. Ezen a napon már Debrődi Attila mentorom is segítségemre volt. Így nekem volt a legjobb hátterem: Ati, Imi és a családom. Utolsó napra még változtattunk a limiten. Ezen a helyen kimondottan rövid horgászatot szerettem volna csinálni, ami be is bizonyosodott, hogy jó döntés volt. Ott járt előttem az a hal, amivel lehetett haladni, és amíg volt abból az etetőanyagból, amit kimondottan szerettek az amurok, és a nagyobbacska pontyok. Sokáig egészen előkelő helyen álltam a szektoromban. Mint kiderült, az utolsó két órára nem sikerült jól beosztanom az etetőanyagomat, és elfogyott az aznapi "tuti". Innentől már csak maradék etetőanyaggal folytattam a horgászatot, de ezt az irányt az amur nem kedvelte, hisz halas kaja volt feljavítva egy kis ttx-el. A kinti etetésem teljesen megadta magát, és indult a számomra nagyon is kedvelt kereső horgászat. Ettől a perctől kezdve nem sikerült nagy halat fognom csak kisebb testű pontyokat és kárászokat. A végén 37 kg-mal mérlegeltem, amivel maradtam a szektor negyedik helyén. A pecát nagyon élveztem, és ez a hátterek nélkül nem jöhetett volna össze. Végül az összesítésben a középmezőnyben zártam, amitől egyáltalán nem voltam elkeseredve, mert egy nagyon erős mezőnyben nehéz körülmények között horgászhattam.

Köszönöm Árvai Györgynek, az Xfish-nek, a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségnek a támogatást, a háttérembereknek és a családomnak pedig a belefektetett energiát. Jövőre ismét megpróbálkozok a kihívással.

Gyimesi Bence

További képek a fotóalbumban!