Régi probléma a Duna-ágon a telepítésre szánt halak arányos elosztása a horgászok igényei alapján. Általános tévhit, hogy a kihelyezett ponty a telepítési hely közvetlen közelében marad, és ott táplálkozik, amíg ki nem fogják, vagyis csak a környékbeli horgászok részesülnek belőle. Ezért volt szükség például arra, hogy a csepeli komphoz és a Molnár-szigeti oldalra, tehát egymástól néhány száz méterre külön-külön ki kellett szállítanunk a halat az igazságos elosztás érdekében. A vízparti „folklór” hasonló téves eleme, hogy a nagyobb tereptárgyak – pl. hidak – akadályt jelentenek a halak vándorlásában.
Szövetségünk 2003 óta rendszeresen végez haljelölést, jellemzően az őszi makádi lehalászás alkalmával. A jól kivitelezett haljelölés nem csak a halak mozgásáról, hanem azok növekedéséről is információt nyújt. Ezért rendkívül fontosak a horgászok által pontosan beküldött visszafogási adatok.
Az élénk színű, hengeres, sorszámmal ellátott jelet egy speciális eszközzel a hátúszó alá helyezzük. Főleg kisebb méretű, kétnyaras pontyot jelölünk, ugyanis a nem horogérett halat a telepítés utáni ősszel jó eséllyel visszaengedik, így később is információval szolgálhat. Az elmúlt 15 évben több mint 5.000 db halat jelöltünk meg, ezekből a jelölésekből mintegy 300 alkalommal érkezett értékelhető adat a horgászoktól. Nézzünk néhány érdekességet a visszafogások összesítéséből.
A telepítés és a kifogás között eltelt átlagos idő pontosan fél év, vagyis az ősszel kihelyezett halat jellemzően a következő tavasszal fogják ki. Ezen idő alatt a halak tömege átlagosan 60 dkg-mal gyarapszik, ami nagyjából megfelel a tógazdasági növekedési adatoknak. A hossznövekedés átlaga 4 cm, azonban a visszaküldött testhossz adatok hiányosak, és sok esetben nem kellően pontosak. A jelölt halak többszöri megfogása nem jellemző, mindössze 5 db olyan pontyot jegyezhettünk fel, amely kétszer akadt horogra. A telepítés és a visszafogás között eltelt leghosszabb idő két és fél év: a kétnyarasan behelyezett ponty ez idő alatt 2 kg-mal lett testesebb.
Nagyon érdekes következtetésekre juthatunk, ha megnézzük a jelölt halak vándorlási szokásait. Teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a kihelyezett ponty ritkán marad a telepítés környékén: mindössze 20%-ukat fogták ki a telepítési helytől számított 2 km-en belül. A mozgás irányát összesítve kiderül, hogy a Duna-ági pontyok nagyobb arányban mozognak felfelé: a Kvassay-zsilip irányába induló halak száma mintegy duplája a folyásirányban vándorló pontyokénak. A megtett távolság átlagosan 12 km, de akadnak extrém hosszútáv-úszók is: több olyan halat is regisztráltunk, amely a Duna-ág teljes szakaszát bejárta. Ezek között sok olyan ponty van, amelyet a csepeli kompnál telepítettek, és Makádon, vagy Tasson akadtak horogra, de a fordított irány is előfordul: a Makádon kihelyezett halakat több esetben Szigetszentmiklós vagy Csepel környékén akasztották meg. A teljes főágat bejáró pontyok között olyan kétnyaras példányt is feljegyezhettünk, amely az őszi telepítés után alig több mint 2 hét alatt tette meg ezt a nagy távolságot! Több visszafogást jelentettek a csatornákból a főágtól meglepően nagy távolságra. Néhány halunk a tassi zsilipen keresztül kijutott az RSD vízrendszeréből: érkezett bejelentés az adonyi mellékágból és a Dunaújvárosi-öbölből is.
Ezúton is kérjük a Duna-ági horgásztársakat, hogy munkánk elősegítése érdekében jelölt hal fogása esetén a hal adatait e-mailben vagy postán juttassák el Szövetségünknek. A bejelentés tartalmazza a haljel sorszámát, a fogás pontos helyét és időpontját, hal tömegét és a faroktőig mért testhosszát, valamint a horgász nevét, postacímét és telefonszámát. A hiánytalan adatokat beküldő horgász jutalmat kap, valamint információt adunk a hal „történetéről”. A halak többszöri kifogása további hasznos információkkal szolgál, ezért javasoljuk, hogy a méretes jelölt halat is engedjék vissza jellel együtt.
A 2003-tól 2018-ig megjelölt halak visszafogási statisztikája megtekinthető itt