A Ráckevei Duna-ágon az általános éves területi jeggyel csak horgászbottal bedobva lehet a csalit eljuttatni a rendeltetési helyére. A magasabb áron kiváltható bojlis behúzós éves területi jegy lehetővé teszi a behúzás és a behordás bármilyen formáját legfeljebb a meder közepéig, a vízfolyás irányára merőlegesen. Mindkét típusú jeggyel természetesen minden szabályos módszer megengedett, tehát általános éves jeggyel is lehet bojlizni (bedobva), és a behúzós jegy is használható a bojlizáson kívül egyéb módszerekre - pl. stupekos harcsázás - is. Utóbbi jegy magasabb ára az ilyen módszerrel horgászók létszámának alacsonyan tartását szolgálja.

A MOHOSZ által bevezetett Magyar Horgászkártya egy átfogó informatikai fejlesztés egyik első lépése volt. A hangsúly nem a kártyán van, hanem az azonosító számon és a mögötte lévő felhő-alapú rendszeren, ami a jövőben teljes körű online elektronikus ügyintézést fog lehetővé tenni az állami jegy kiváltásától a halőri ellenőrzéseken át egészen a fogási napló kitöltéséig és leadásáig. A 2.200 Ft-os ár nem csak a kártya előállítási költségét fedezi (hiszen az jóval kevesebb), hanem az informatikai rendszer fejlesztésének egy részét is. A lépésenként bevezetendő rendszer több modulja már 2018 óta éles üzemben működik.

Az állami horgászjegy jelenleg még papír alapú, ezért ennek kiváltásához és a tagságérvényesítéshez többnyire még személyesen meg kell jelenni. Néhány egyesület bevezette a postai kézbesítést, de ekkor is papír alapú állami jegyhez jut a horgász. A területi jegy kiváltása azonban már online is megoldható, a MOHOSZ által üzemeltetett horgaszjegy.hu oldalon. Itt megtalálható a Ráckevei Duna-ágra érvényes összes területi jegytípus.

Sok horgász – szándékosan vagy nem – olyan rugós mérleget használt, ami az elöregedett, rozsdás belső alkatrészeknek köszönhetően gyakran több kilogrammal kevesebb súlyt mutatott a ténylegesnél. Az olcsó digitális mérlegek sem pontosak, de ennél jóval kisebb hibatartománnyal dolgoznak. Ennek nem csak a fogási napló kitöltésekor van jelentősége, hanem pl. a 7 kg körüli ponty fogásakor is. Ha egy horgász nem enged vissza egy ekkora pontyot arra hivatkozva, hogy a mérleg csak 5 kg-ot mutatott, azzal komoly kárt okoz a Duna-ági horgászoknak.

A digitális mérlegek a horgászboltokban már 3-4000 Ft-tól, vagyis egy zacskó márkás etetőanyag áráért kaphatóak, a kínai webáruházakból rendelve pedig ugyanezek a termékek néhány száz forintos áron elérhetőek. Az elem miatt sem kell aggódni: az ilyen eszközök évekig működnek egy garnitúra ceruzaelemmel.

Hangsúlyozzuk, hogy a mérleg az elvinni kívánt hal megméréshez szükséges, tehát aki nem visz el halat, attól természetesen nem kérhető számon a digitális mérleg hiánya.

Az illegális hulladék-lerakás egyre nagyobb problémát jelent a Duna-ág környékén. A szaporodó szeméthalmok jelentős részét a horgászatból eredő hulladék alkotja. Sok horgász ezért Szövetségünktől várja el a szeméthelyzet megoldását, és a szemetesek kihelyezését hiányolja.

A vízpartok döntő része közterület, melynek kezelője a parti sáv esetében a Közép-Duna Völgyi Vízügyi Igazgatóság, azon túl pedig a helyi önkormányzat. Az RDHSZ-nek halgazdasági hasznosítóként sem hulladékgyűjtők elhelyezésére, sem kamerarendszer kiépítésére nincs jogosultsága ezeken a területeken. Véleményünk szerint a kukák kihelyezése csak rontana a helyzeten. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a külterületi szemetesek környéke rövid idő alatt illegális hulladéklerakóvá válik, ahol a kommunális szemét mellett megjelennek az olyan egyéb – gyakran veszélyes – hulladékok, mint az építési törmelék, autóalkatrész, elhasznált háztartási gépek.

A szeméthelyzet javítására egyetlen megoldás van: mindenki vigye haza a saját hulladékát! A területi jegy ára nem tartalmaz szemétszállítási szolgáltatást, ez a horgász kötelessége. Szövetségünk minden lehetséges fórumon ezt hangoztatja. Azoknak a horgászoknak, akiknél ez a kommunikáció nem éri el a célját, egyre szigorúbb ellenőrzésekkel és büntetésekkel kell szembesülniük. Hiszünk benne, hogy a kommunikáció és az elrettentés – a rendszeres szemétszedési akciókkal együtt – segít megtisztítani vízpartjainkat a hulladéktól.

A Duna-ági horgászrend szerint „A halak ívását kijelölt vagy nem kijelölt ívó területen megzavarni tilos”.

Elsősorban a harcsahorgászok körében elterjedt módszer a küsz- vagy keszegíváson lakmározó rablóhalakra való pergetés. A fenti szabály elsősorban nagyobb testű ívó halak (pl. karikakeszeg, dévér, ponty) védelmében született, ugyanis az ívástól figyelmetlenné váló halak esetében komoly esélye van a horog által okozott sérülésnek, vagy a kívülről akadásnak. A küsz ívásában kevesebb kárt okoz a pergetés, ezért ezt a módszert nem tiltjuk. A szabály célja nem a büntetés, hanem az, hogy minél kevesebben zavarják meg nagyobb testű halaink ívását. Ennek megfelelően első esetben halőreink mindig figyelmeztetnek a helyi horgászrend betartására, és udvariasan elküldik a horgászt a helyszínről.       

Szó sincs arról, hogy Szövetségünk ellehetetlenítené a rablóhalas horgászatot. Éppen a ragadozóhalas horgászok kedvéért évről évre több süllőt, csukát, harcsát szaporítunk és telepítünk, immár fogható méretben is. Eltöröltük az őszi általános tilalmat is, hogy az év legjobb pergető időszakában lehetővé váljon a horgászat.

A horgászattal kapcsolatos szabályokat a 2013. évi CII. törvény, valamint annak végrehajtási rendelete tartalmazza. A törvény az okmányok elvesztésére, megsemmisülésére is kitér a 43. § (4a) bekezdésében. Eszerint az állami horgászjegy vagy a fogási napló elvesztését, megsemmisülését haladéktalanul be kell jelenteni az azt kiállító forgalmazási ponton, vagy a Magyar Országos Horgász Szövetségnél. A bejelentéskor eljáró szervezet törli az állami jegyet a központi rendszerből, majd a kiváltáskor fizetendő díj ellenében pótolja az okmányokat.

Lehetőség van a horgászkártya újra gyártatására, melyet szintén a jegyértékesítési ponton, vagy a MOHOSZ-nál kezdeményezhet a horgász. Az igénylés folyamatát a horgaszjegy.hu-ra bejelentkezve kell véglegesíteni, a 2.200 Ft-os díjat bankkártyás fizetéssel kiegyenlítve.

A Ráckevei Duna-ágon három hivatalos fürdőhely üzemel, ezeken kívül jóval több nem kijelölt, jellemzően régi strandot használnak fürdésre. A kijelölt strandok üzemeltetője (tulajdonos – önkormányzat, magánszemély – , vagy bérlője) az engedélyeztetési eljárás során számtalan hatósági igazolást szerez be a Vízi rendészettől, ÁNTSZ-től, Kormányhivataltól és más szervektől. A már működő strand heti szinten kaphat ellenőrzést vízminőség, fürdőbiztonság stb. szempontjából. A kijelölt fürdőhely státuszt csak akkor kaphatja / tarthatja meg, ha mindezeknek megfelelt.

Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a kijelölt fürdőhely tulajdonosának joga és egyben kötelessége is, hogy megtiltsa a horgászatot a fürdőhelyén. Talán nem kell különösebben belemélyedni ennek az indoklásába, elég ha a beszakított szerelékek szabad horga általi veszélyre gondolunk. Ezek akár fulladást is okozhatnak, ha egy gyermek beléjük akad.

A kijelölt fürdőhelyeken a horgászat a szezonon kívül általában megengedett, de a fentiek miatt akkor sem javasolt. Kérjük a horgásztársakat, hogy fogadják el, lássák be ezen tiltások létjogosultságát még akkor is, ha az a horgászrendünkben nem szerepel. A strandok esetében ezek nem halgazdálkodási kijelölések, hanem egyszerű üzemi területi tiltó rendszabályok, melyekre a terület tulajdonosának, üzemeltetőjének törvény adta felhatalmazása van.

Az Ezüstpart töltés és a meder közötti 3,5 kilométer hosszú szakaszát a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól bérli Szövetségünk. A bérleti díjon felül egyéb kötelezettségeket is előír a szerződés: az árvízvédelmi töltést évente legalább két alkalommal kaszálni kell, és gondoskodni kell a szemétszállításról, valamint a kihelyezett illemhelyek szippantásáról. Az Ezüstpart kereskedelmi szálláshelynek – kempingnek – minősül, ezért a vendégéjszakák után idegenforgalmi adót is kell fizetni.

Az amur a szibériai nagy folyókból betelepített tipikus folyóvízi hal, mely az évtizedekig elfogadott hivatalos álláspont szerint hazánkban nem szaporodik. Ez az elmélet a közelmúlt kutatásai alapján megdőlni látszik, ugyanis nagyobb folyóinkban – leginkább a Tiszában – megvannak a feltételek az amur szaporodásához. A csatornákban nem valószínű, hogy számottevő lenne a szaporulat, itt inkább a környező halgazdaságokból kiszabadult példányokról lehet szó. A gazdálkodók ugyanis előszeretettel telepítenek amurt a zárt rendszerű halastavakba és az azokat körülvevő csatornákba a vízi növényzet kordában tartása céljából. Tájidegen halként az amur horgászvizekbe való telepítését törvény tiltja, legfeljebb néhány kósza példány juthat így a vizekbe a pontyszállítmányokkal keveredve.

A Duna-ági éves általános területi jegy évi 60 kg napi darabszám-korlátozással védett hal elvitelére jogosít, mely a végrehajtási rendelet által előírt 100 db-os éves limittel együtt érvényes. Ezen felül további 60 kg vihető el a napi darabszám-korlátozással nem védett őshonos halakból – pl. keszegfélék. Az idegenhonos invazív halfajok - mint pl. a busa és az ezüstkárász - egyik kvótába sem számítanak bele, így ezek korlátlanul foghatóak, sőt, törvény tiltja a visszaengedésüket. Az amur viszont nem inváziós faj, melyre az RSD vízrendszerén napi darabszám-korlátozás is vonatkozik, így az beleszámít a 60 kg-os kvótába, és a visszaengedés tilalma sem érinti.

A Ráckevei Duna-ág a horgászok mellett az evezős sportok híveinek is kedvelt vize. A kajakosok és kenusok gyakran a part mentén haladnak többedmagukkal, figyelmetlenségből vagy nemtörődömségből veszélyeztetve a bedobott horgászkészségeket. Előfordul, hogy az ebből eredő viták tettlegességig fajulnak.

A közhiedelemmel ellentétben a csónakokra és a vízi sporteszközökre nem vonatkozik olyan jogszabály, amely előírná a parttól számított minimális távolságot, így csak meggyőzéssel lehetne ezt a konfliktust rendezni. Szövetségünk képviselői több alkalommal is tárgyaltak a helyi evezős szervezetekkel, azonban az ígéreteken kívül eddig nem sok változás történt. Felszerelésünk biztonságáért horgászként annyit tehetünk, hogy minél jobban felhívjuk magunkra a figyelmet, illetve a botspiccek leeresztésével és/vagy zsinórsüllyesztő használatával minimalizáljuk a kockázatot. Az önbíráskodásba hajló „problémamegoldást” senkinek sem javasoljuk.

Számos RDHSZ tagegyesületnél, jegyértékesítő helyen és a horgaszjegy.hu weboldalon is van Széchenyi Pihenő Kártya elfogadási lehetőség. A SZÉP kártya elfogadásról a kiszemelt értékesítési pont tud felvilágosítást adni.

Vásárlás előtt érdemes meggyőződni arról, hogy a kártyán rendelkezésre áll-e a megfelelő fedezet. A kártya tulajdonosa más személy horgászjegyének kifizetésére is használhatja a keretet.

Először is tisztáznunk kell, hogy miért volt szükség a tavaszi pergetési korlátozások bevezetésére.

Az ok egyszerű: az ebben az időszakban ívó ragadozók (süllő, balin) nyugalmának biztosítása, valamint a már leívott, ám fészkét őrző süllők zavartalanságának elősegítése. Az utóbbi években ugyanis divatos lett a pergető horgászat, ami önmagában nem gond, ám ha mértéktelenül és korlátozások nélkül végzik, bizony bajt okoz. „Úgyis visszaengedem, nem viszem haza!” „Megtartani tilos, nem rá horgászni!” felkiáltásokkal zaklatták és zavarták meg a magukról megfeledkező – csupán a pillanatnyi élményt szem előtt tartó – pergetők az ívó balinok seregeit,  tépték fel a fészkét-, az ikráit-, az ivadékai őrző süllőket. Ezek a megzavart halak jó eséllyel már nem folytatták az ívást és felhagytak a fészekőrzéssel, így az ivadékok megmaradási százaléka a minimumra csökkent.

Tehát pergessünk tavasszal is, de csak harcsára!

Legfontosabb, hogy milyen az a műcsali, ami harcsapergetésre alkalmas, de a fészkét őrző nagy süllő nem üti le és a balin sem tekinti potenciális célpontnak.

Azt gondoljuk, hogy süllő esetében elsősorban az élőhelyet kell védeni, azaz a fenéken lévő süllőt védve olyan műcsalit kell engedélyeznünk csak, ami vízközt (maximum a vízmélység felső felében) megy. Vagyis kizárólag wobblerrel javasoljuk ebben az időszakban a horgászatot.

A gumihalat, akármekkora méretben szabályoznánk, a nagy süllő leüti. Ugyanígy a támolygó és a forgókanál sem lesz süllőmentes, nem is beszélve a balinról.

Pergetve harcsázni minimum 50-100 g dobósúlyú botot javaslunk, ettől lefelé jelentősen (minimum 25 %-kal) eltérni nem ajánlott. Legalább 0,35-ös monofil vagy minimum 0.22-es fonott zsinór az, amely kifejezetten harcsázáshoz már alkalmas. Műcsaliként kizárólag úszó, 9 cm vagy annál nagyobb wobbler használható, amely nem megy mélyebbre a vízmélység felénél. A wobblerek közül nem javasoljuk az úszásból mélyre törő (egyenes csőrű), valamint a süllyedő típusok alkalmazását. A vertikális műcsalival/módszerrel való horgászat szintén elllenjavallt.

Természetesen jól tudjuk, hogy minden szabály annyit ér, amennyit be lehet tartatni belőle!

Ezért kérjük minden sportszerűen és felelősséggel gondolkodó ragadozóhal-horgász megértését, türelmét és segítségét a Ráckevei Duna-ág süllő- és balin állományának védelmében és érdekében. Ne háborgassuk őket ebben az időszakban!

A törvény szerint hároméves kortól az adott év végéig 15. életévét be nem töltött gyermek horgászvizsga és egyesületi tagság nélkül is kaphat állami jegyet. A gyermeknek horgászkártyát sem kötelező váltani, csak egy ingyenes regisztrációra van szükség, ami akár online is megoldható a horgaszjegy.hu oldalon. Ezután az állami jegy és a fogási napló jelképes 500 Ft-os áron kiváltható (egyelőre csak személyesen), a Duna-ág vízrendszerén pedig az 500 Ft-os éves általános RDHSZ gyermekjeggyel, vagy a 2.500 Ft-ért váltható éves általános országos gyermekjeggyel már el is kezdhető a horgászat. Rövidebb időszakra szóló (napi, heti stb.) jegy nem elérhető.

A gyermek egy db bottal horgászhat, kizárólag nagykorú személy felügyelete mellett. Ha a felnőtt kísérő nem horgászik, akkor természetesen neki nem kell területi jegyet váltania, sőt, állami jegyre sincs szükség. A gyermek területi jeggyel napi darabszám korlátozás alá eső halfajokból naponta legfeljebb 1 db, a napi darabszám korlátozás alá nem tartozó őshonos halfajokból naponta legfeljebb 3 kg fogható ki, összesen maximum 15 kg megtartására jogosít. Napi darabszám korlátozás alá eső halból (amurt is beleértve) összesen maximum 15 kg megtartására jogosít.

Bizonyos híresztelésekkel ellentétben a Duna-ág vízrendszerén a pontymatrac használata nem kötelező, és szövetségünk a jövőben sem tervezi ilyen jellegű szabály bevezetését. A pontymatrac alkalmazását egyedül a bojlis jegy szabályzatában írjuk elő arra az esetre, ha a horgász visszaengedés előtt lefényképezi a fogást. Általánosságban tehát nem kötelező tartozék, azonban a hal visszaengedése esetén  - különösen rekordlistás hitelesítés előtt - mindenképpen ajánljuk a pontymatrac, -bölcső vagy -zsák használatát a kíméletes bánásmód érdekében.

A MOHOSZ központi jegykiadó rendszere meglévő éves Duna-ági általános területi jegy esetén is engedi az éves bojlis behúzós engedély váltását, mivel egy magasabb kategóriájú jegyről van szó. Ilyenkor azonban a második jegy teljes árát meg kell fizetni. A fogható éves kvóta természetesen nem adódik össze akkor sem, ha két jegyet vált a horgász. Szabálysértés esetén pedig mindkét jegy bevonásra kerül.

Az RDHSZ hivatalos telepítési terv szerint évente több millió darab kisméretű ragadozó halat – fogassüllőt, csukát, harcsát – telepít a Duna-ágba és mellékvizeibe. Ennek a mennyiségnek túlnyomó része a szövetség ráckevei halkeltetőjéből származik. A keltetés eredményének egy részét rögtön betelepítjük, de sokukat tovább neveljük a szigetbecsei halnevelő tavakban, hogy nagyobb méretben helyezhessük ki a horgászvizekbe. A közelmúltban megvásárolt dömsödi halgazdaság egyik fontos feladata lesz – a szükséges fejlesztések után –, hogy a megfelelő körülményeket biztosítson a ragadozók további eltartásához, akár fogható méretig. Azonban fontos megjegyezni, hogy a rablóhalak nevelése körülményes és drága, a Duna-ág pedig megteszi ezt helyettünk további beruházás nélkül. A természetes szaporulathoz hasonlóan a telepített ivadékok esetében is csak néhány százalékos a megmaradási arány, azonban a nagy egyedszámnak köszönhetően így is komoly mennyiségű hal éri meg a felnőttkort.

A vízi növényzet tekintetében külön kell választani az RSD-t és a mellékvizeket: a főág és közvetlen környezete ugyanis Natura 2000 minősítésű terület, a csatornák viszont nem tartoznak ebbe a körbe - ellenben ott több természetvédelmi terület és nemzeti parkhoz tartozó szakasz is van. A védettség alá nem eső területeken elméletben irtható lenne a hínár, ha nem védett fajt szedünk ki, de ennek a megállapítása néha még a botanikusoknak is gondot okoz. Bármilyen védettség alá eső területen csak az idegenhonos invazív fajokat (pl. átokhínár) lehet külön engedély nélkül kiszedni. A vizeinket benépesítő növénytakaró zömmel őshonos fajokból áll. Sokan nincsenek tisztában vele, de az őshonos fajok közé tartozik a Molnár-szigeti kiságat betakaró kolokán is.

A hínár eltávolításával a benne élő apró halakat, rákokat és más élő szervezeteket is halálra ítéljük, ami még akkor is nagy veszteség, ha nem védettek. A közterületen partra tett vízi növényzet biológiai hulladék, amit a jogszabályoknak megfelelően kellene kezelni, elszállítani és megsemmisíteni.

A vízi növények túlburjánzása nagy bosszúságot okoz a horgászoknak és a vízisportok híveinek. Irtásuk parázs vitákat generál, ahogy a Molnár-szigetnél gyérített kolokán, vagy a dömsödi hínárvágás esetében is láthattuk. A szakma véleménye szerint a növények térhódítása a Duna-ág védelmi reakciója a szennyvízzel bekerülő túlzott mennyiségű nitrogén és foszfor visszaszorítása érdekében, a tavasztól őszig növekedő „biomassza” szerepe tehát kulcsfontosságú a vízminőség javítása szempontjából, még akkor is, ha a nyári melegben időnként lokális oxigénhiányos állapot okozója lehet. A hínármezőknek és a kiterjedt nádasoknak köszönhetjük, hogy az alsó szakaszára érve fürdésre alkalmassá válik az RSD vize. A horgászatot megnehezítő hínár és kolokán visszaszorításának egyetlen hatékony eszköze tehát a szennyező források megszüntetése lenne, melynek érdekében Szövetségünk is nagy erőfeszítéseket tesz.

A Ráckevei Dunaági Horgász szövetség a 2019. év végén megvásárolta a dömsödi tógazdaságot, hogy még nagyobb mennyiségben, hatékonyabban, jobb minőségű hallal láthassa el a Duna-ág és a mellékvizek horgászait. Az elmúlt időszakban jelentős anyagi és emberi erőforrások felhasználásával nagy fejlesztéseket hajtottunk végre, és komoly távlati terveink vannak mind a pontytermelésben, mind a ragadozó halak nevelésében.

A tógazdaságnak különleges fekvése van, ugyanis az üzemi terület közepén halad át az Északi-övcsatorna (más néven Dömsödi árapasztó) és a csatorna két partján lévő út. A bal parti út lezárása már évtizedekkel előtt megtörtént az előző tulajdonos által, a jobb parti közterületet pedig Szövetségünk bérbe vette a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól. A lezárás nem csak az itt nevelt halállomány védelme szempontjából volt indokolt, hanem azért is, mert a Szövetség munkatársai napi rendszerességgel közlekednek ezeken az útvonalakon a tógazdasági tevékenységhez használt munkagépekkel és teherautókkal, többek között az RDHSZ által vásárolt 20 tonnás, 6 méter széles lánctalpas kotrógéppel. A horgászok jelenléte nem csak a napi munkát nehezítené meg, hanem komoly balesetveszéllyel és vagyonbiztonsági kockázattal is járna. A lezárás mellett tehát a sikeres halgazdálkodás érdekében és a horgászokért döntöttünk, akiknek ezúton is kérjük és köszönjük megértését.

A rekordhalakat kifogó horgászok rendszeresen jelzik, hogy fogásuk nem került fel a Duna-ági rekordlistára, miközben már később hitelesített halak is megjelentek a listán. Ezúton tájékoztatunk minden érdeklődőt, hogy a feldolgozás nem időrendben, hanem az igazolólapok halőrök általi leadásának függvényében, általában csoportosan történik. Az igazolólapok egyedi sorszámmal ellátott több példányos nyomtatványok, így nincs elveszett lap, év végéig az összes fogás felkerül a rekordlistára. Az átfutási idő néhány órától akár több hétig is terjedhet, amiért kérjük a horgásztársak türelmét és megértését.

Az RSD mellékvizei tavasszal és nyáron kapják meg a vízterület és a horgászok száma által indokolt mennyiségű halat. Évente 15-20.000 kg ponty kerül a mellékvizekbe, ezen felül többféle méretű és fajú ragadozó halat is kihelyeztünk a csatornákba. Az elmúlt évek legnagyobb harcsatelepítéseit az Északi-övcsatornán és a Duna-Tisza csatornán hajtottuk végre, több tonnás mennyiségben.

A mellékvizek azért maradnak ki az őszi nagy telepítésekből, mert a csatornák nem nyújtanak ideális feltételeket a behelyezett ponty átteleléséhez. A téli üzemvízszint – a belvizek elvezetése céljából – többnyire igen alacsony, így az időnként előforduló szennyezések nagyobb terhet jelentenek az élővilágra. Lakatlan terület lévén a kárókatona és az orvhalászat is nagy károkat okoz a mellékvizeken, noha mindkettő ellen egyre eredményesebben vesszük fel a harcot. Tavasztól őszig ezek a problémák kevésbé jellemzőek.

Az RDHSZ pontytelepítésének volumene éves szinten megközelíti – sőt, időnként meg is haladja – a 200 tonnát, ami több százezer egyed lehalászását, kiszállítását és leengedését jelenti. Ekkora mennyiségű nagyüzemi haltermelés nem teszi lehetővé, hogy minden egyedre külön figyelmet fordítsunk, ennek ellenére a bevett módszerek szerint minden tőlünk telhetőt megteszünk a minél kíméletesebb telepítés érdekében. A halak a tartályokból leeresztett vízzel együtt általában puha ponyvaanyagból készült csúszdán érik el a vizet, így a telepített halak tapasztalataink szerint csak minimális mértékben sérülhetnek. Ha a vízpart nem közelíthető meg kellő távolságban, vagy a vízszint és a mederviszonyok nem teszik lehetővé a hal biztonságos elúszását, akkor más helyszínre ütemezzük át a telepítést.

A Ráckevei Duna-ágon és mellékvizein az általános felnőtt területi jeggyel kifogható méretkorlátozással védett „nemeshal” éve kvótája 60 kg, ami nem zárja ki, hogy napijegy váltásával túllépjük ezt a mennyiséget. A halőr a horgászkártya száma alapján a MOHOSZ online rendszerében meg tudja nézni az egyes területi jegyek kiváltásának dátumát, így ha valaki előzőleg napijeggyel horgászott, a papír alapú fogási naplóban dátum alapján összegezhetőek a fogások, és megállapítható, hogy jogszerű volt-e a kvóta túllépése. Ugyanígy lehetőség van az éves elvihető mennyiséget meghaladva további napijegyeket váltani, azonban a törvény által előírt, az ország horgászvizeire összesen érvényes 100 db-os „nemeshal” kvótát így is be kell tartani.

Az utóbbi időben - különösen az őszi nagy pontytelepítések időszakában - egyre többször találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a horgász a kifogott halat pénzért értékesíti. Többi Facebook csoportban olyan posztok is megjelentek, melyek szerint frissen fogott halat, elsősorban pontyot vásárolna egy csoporttag. Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a halgazdálkodással foglalkozó 2013. évi CII. törvény 58. §-a szerint "Nyilvántartott halgazdálkodási vízterületről származó hal, haltermék, vagy más hasznos víziállat kereskedelmi forgalomba csak fogási tanúsítvánnyal kerülhet". A horgászzsákmány értékesítése tehát lényegében tilos, függetlenül attól, hogy a horgászati szabályok betartásával történt-e a fogás. Egyetlen kivétel az ún. "falusi vendégasztal" szolgáltatást nyújtó kistermelő, aki csak természetes személy lehet, és tevékenysége regisztrációhoz kötött.

A tiltás érthető, hiszen a rekreációs módszerekkel kifogott hal értékesítésének lehetősége ellentétes lenne mind a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény szellemiségével és tételes szabályozásával, mind a horgászetika írott és íratlan szabályaival.