Végre esteledett. Éjszakai horgászatot terveztem és már türelmetlenül vártam, hogy a nap a nyugati égbolt horizontján megpihenjen. Sajnos azonban még nem jártam ott, egyelőre csak az autóm csomagtartójába pakoltam felszerelésemet és számoltam a perceket, amíg a jobbik felem, szeretett feleségem munkahelyéről hazaér végre. Romantikus jeleneteknek azonban nem volt helye, mert már este nyolc óra felé járt az idő és az alapozóetetést el kellett még végeznem, így amikor megérkezett, csak egy gyors puszit kapott és rögtön utána már robogtam is a kikötő felé. Szeretetteljes részvéttel nézett utánam (már elfogadta, hogy javíthatatlan vagyok) és miközben elhajttam a ház elől, autóm lehúzott ablakán keresztül még hallottam egyre távolodó hangját, amikor ezt kérdezte: ugye pakoltál magadnak is ennivalót?