Régi probléma a Duna-ágon a telepítésre szánt halak arányos elosztása a horgászok igényei alapján. Általános tévhit, hogy a kihelyezett ponty a telepítési hely közvetlen közelében marad, és ott táplálkozik, amíg ki nem fogják, vagyis csak a környékbeli horgászok részesülnek belőle. Ezért volt szükség például arra, hogy a csepeli komphoz és a Molnár-szigeti oldalra, tehát egymástól néhány száz méterre külön-külön ki kellett szállítanunk a halat az igazságos elosztás érdekében. A vízparti „folklór” hasonló téves eleme, hogy a nagyobb tereptárgyak – pl. hidak – akadályt jelentenek a halak vándorlásában.