Már halványulnak a fények, amikor késő délután horgászhelyemhez érek a Ráckevei-Duna-ágon, ahol ismét egy izgalmas éjszaka vár rám a folyón. Az alapozóetetést még azelőtt elvégeztem, hogy kikötöttem volna csónakommal a parton, így kapkodnom nem kell, bár szeretném még a fényváltás időszaka előtt bevetni készségeimet. Miközben felszerelem horgászbotjaimat folyamatosan a vizet vizslatom árulkodó jelek után kutatva, és nem is csalódom. Etetésemen folyamatos a mozgás, szépen forognak rajta a halak, egy-egy ugrást is látni. Amitől azonban igazán megremeg a kezem, az az, amikor az etetésemet jelző dőlőbója megrándul, majd határozottan elbillen a folyásiránnyal szemben, ami azt jelenti, hogy a folyó egy nagyobb testű lakójának útban volt, ezért az nemes egyszerűséggel félrelökte, miközben reményeim szerint az általam felkínált magkeverékből, pellet- és bojlimixből álló terített asztalhoz sietett.
