Májusban – jellemzően az első melegebb időszak környékén – megszaporodnak a nagytestű elpusztult halakról szóló bejelentések. A gyakran több tízkilós pontyok, busák, amurok érthetően zavarják a horgászok szemét és orrát nemcsak a Ráckevei Duna-ágon, hanem hazánk többi nagyobb horgászvizén is. Számtalan elméletet lehet hallani a halpusztulás okairól a betegségtől a mérgezésen keresztül egészen az ilyenkor tömeges nyárfaszösz miatti fulladásig.

A valódi ok jóval egyszerűbb: ezek a halak jellemzően tél végén pusztultak el, természetes elhullás következtében. A téli mostoha körülmények és a tápálékhiány következtében lecsökkent ellenálló képesség minden évben alaposan megtizedelik a halállományt. A dögök nagy része rejtve marad a mederben és a nádasokban, a többi pedig a felmelegedő vízben a felszínre emelkedik gyakran meglepően jó állapotban, mivel a hideg vízben jóval lassabban indul be a bomlás.

Felelős halgazdálkodóként halőreink összegyűjtik és fehérje-feldolgozóba szállíttatják a dögöket. A begyűjtött mintákat rendszeresen bevizsgáltatjuk, hogy kizárhassuk a betegséget és a mérgezést.